A csók egyfajta kompatibilitási teszt lehet, nemcsak öncélú gyönyörforrás

Az ajkak összeérintése, vagyis a csók a legintimebb, legbensőségesebb szeretet kifejezője a legtöbb emberi kultúrában. Nem túl higiénikus, de ennyi kockázatot alighanem a legtöbb szerelmes bevállal. A csókkal önálló tudomány is foglalkozik: ez a filematológia.

Alighanem tanult viselkedésről van szó, amely az állatvilágban, az emlősök egy részénél is megfigyelhető. A csók talán a szoptatással is kapcsolatba hozható, illetve onnan is eredeztethető, hogy az anyák néha megrágták/megrágják az ételt gyermekeiknek.

Hihetetlen, de a csókolózás során közel 150 izmunkat mozgatjuk meg. Mivel az ajkak rendkívül sok idegvégződést tartalmaznak, így nem meglepő, hogy igen érzéki cselekvésről van szó. Amely számos kedvező élettani hatással bír, például bizonyíthatóan csökkenti a stresszt.

Friss kutatások szerint a csók az állatvilágban egymás kölcsönös gondozásából is kialakulhatott. A közönséges csuklyásmajmoknál például a második-harmadik találkozás végén a feszültség nőni kezd a két érintett egyed között: előbb csak rejtett pillantásokat váltanak, esetleg el is pirulnak, majd az egyikük hirtelen a másik szemébe nyúl, hogy megmutassa, mennyire kedveli. Hasonló módon csattan el az első csók is az emberi pároknál, nem?

Az emberi társadalmakban a csókoknak különféle változatai léteznek. Az ókori rómaiaknál arcra a barátoknak, ismerősöknek, családtagoknak adtak puszit. Az ajakra adott rövid csók közeli viszonyt feltételezett, de még mindig szexuális tartalom nélkül. Utóbbit a hosszan elnyújtott, szintén ajakra adott csók fejezte ki. Mindháromnak volt latin neve is: osculum, basium és savium.

A csók bizonyos szakértők szerint egyfajta „kompatibilitási teszt” is a két érintett fél között. Az ajkak összeérintése során a szerelmesek megkóstolják, megszagolják egymást (akár tudattalanul), és felmérik, hogy a társ mikroflórája mennyire egészséges, illetve mennyire passzol az övékéhez.

A legemlékezetesebb első csókok híres mozifilmekben: