A legtöbben megérezzük, ha bámulnak minket, a lehallgatásra viszont érzéketlenek vagyunk

Veled is előfordult már, hogy megérezted, ha valaki bámult téged a hátad mögött? Érdekes módon ezt az emberek többsége megérzi, tudományos magyarázat azonban egyelőre nincs rá. Az is meglepő, hogy nem kell sokáig meredten néznünk valakit egy tömegben ahhoz, hogy visszaforduljon, és nyugtázza, helyes volt a megérzése.

Erre vonatkozó kutatásokat az 1980-as évektől végeznek, és már megfelelő terminus is született a jelenségre, a scopaesthesia szóval illetik az embereknek ezt a különleges, szinte megmagyarázhatatlan képességét.

Valós dologgal állunk szemben, amit az is bizonyít, milyen nagy százalékban vagyunk képesek „leleplezni” a bennünket bámulókat. A jelenség az állatvilágban is létezik, és feltehetőleg nálunk is a ragadozók elleni védelemként alakulhatott ki, ezzel a veszélyeztetett élőlények képesek jó eséllyel megelőzni, hogy zsákmánnyá váljanak.

A kutatók arra is kíváncsiak voltak, hogy ha az emberek képesek detektálni, ha figyelik őket, akkor ugyanígy észreveszik-e, ha valaki hallgatózik a közelükben. Vajon hányan voltak bizonyosak telefonbeszélgetés közben abban, hogy lehallgatják őket? Ennek aránya már sokkal kisebb,

a „bámulásra” sokkal érzékenyebbek vagyunk.

Az erre vonatkozó kísérletek során random módon párokba osztották az alanyokat, akiknek úgy kellett telefonálniuk, hogy a hallgatót közben lenémították. Érdekes módon, az alanyok egyik fele továbbra is hallani vélte beszélgetőtársa válaszreakciót, míg mások zenét hallottak helyette.

Összesen 1895 ilyen tesztet végeztek, és a résztvevők 51,1 százaléka találta el, hogy hallgatják-e vagy sem, ami nem túl meggyőző. A kutatók ebből azt a következtetést vonták le, hogy az acoustaesthesia (szemben a scopaesthesiával) meglehetősen gyenge, vagy egyáltalán nem létező képesség az embereknél, tehát nem érzékeljük a lehallgatást.

A scopaesthesia eddigi kutatásai arra irányultak, hogy létező képességről van-e szó. Azt viszont sokáig nem vizsgálták, hogy a szándékoltság mennyire befolyásolja. De aztán 960 ilyen esetet is analízis alá vettek, nyomozókat, lesifotósokat, természetfotósokat, sőt harcművészeti tanárokat kérdeztek meg a tapasztalataikról.

Az esetek 49 százalékában a megfigyelt személy vagy állat a szokott módon reagált: visszafordult, és közvetlenül a „bámulóra” nézett, egy pillanatig sem kereste az érzés kiváltó forrását.

A kutatók szerint a scopaesthesia alapvető jellemzője az irányítottság, mindig szándékosan bámulunk valamit, ennek érzékelése pedig túlmutat a megszokott agyi tevékenységeinken, vagyis továbbra is rejtély övezi.

Vajon miért bámulnak téged mások?