Vajon miért hallgat az autók hangvezérelt asszisztense jobban egy férfira, mint egy nőre? A döbbenetes példák sora a végtelenségig folytatható.
Az ősi társadalmak a kutatók szerint matriarchális társadalmak voltak, vagyis – bármennyire meglepő – a nők kiemelkedő (uralmi) szerepe jellemezte. Testi erejüknél fogva a vadászat természetesen a férfiak dolga volt, ám a nők maradtak otthon a gyerekekkel, őrizték a tüzet, és a gyűjtögetés, majd a földművelés révén sokkal megbízhatóbb megélhetési forrást tudtak a törzsnek biztosítani.
Az idők folyamán aztán ez valahol megfordult, és a modern nyugati társadalmakban is az az uralkodó felfogás, hogy a férfi a pénzkereső, a családfenntartó, míg a nő feladata az, hogy nyugodt hátteret biztosítson számára, és mosson, főzzön, takarítson, lássa el a háztartási munkákat.
A gyengébbik nem hátrányos megkülönböztetése „lappangó” módon is jelen van társadalmunkban. Sőt, a férfiak uralkodó szerepe olyan mélyen gyökerezik az európai kultúrában, hogy elsősorban nem nyílt, hanem rejtett utakon határozza meg a mindennapi életünket.
Caroline Criado-Perez brit feminista író és aktivista szerint a nők egyenesen „láthatatlanok” a mai világban, mivel mindent a férfiakra szabtak. Mindezt rengeteg példával támasztja alá: belegondolt mondjuk valaki abba, hogy miért van sokkal kevesebb női zongoraművész? Egyebek mellett azért, mert a hangszer billentyűit a nagyobb férfikézre tervezték, így a hölgyek egész egyszerűen képtelenek hasonlóan virtuóz játékra a hangszeren.
Ugyanígy a szívrohamok felismerésére is kisebb az esély nők esetén, mivel az orvosi tankönyvek többnyire a férfiak tüneteivel foglalkoznak. A Donald Trump elleni merénylet kapcsán pedig azt emelhetjük ki, hogy a golyóálló mellények kevésbé alkalmasak a nők megvédésére, mert az ő mellkasuk domborulatain nem fekszenek olyan stabilan.
Amikor bevezették a „vak meghallgatásokat” a zenekari felvételik során (vagyis azt, hogy az előadó nem látszik, csupán a játékát értékelhetik a felvételiztetők), akkor rögtön 50 százalék közelébe ugrott a női tagok száma, vagyis nyilvánvaló, hogy korábban meglehetősen elfogultak voltak a férfiak javára.
Az is jó kérdés, hogy miért alakulnak ki hosszú sorok a különféle rendezvények, bevásárlóközpontok női vécéi előtt, miért kerül a hölgyeknek 2,3-szer hosszabb időbe a mosdó használata, mint a férfiaknak.
Vicces, de az egyik kutatás női résztvevője arról számolt be, hogy az autójuk hangvezérelt rendszere kizárólag a férje szavára hallgat, az ő parancsaira nem. Feltehető, hogy a rendszer érzékenységét az erősebb, mélyebb férfihanghoz igazították.
Még egy olyan felvilágosultnak tartott társadalomban, mint Svédország, ez a „lappangó” megkülönböztetés szintén jelen van. Havazások után például először a közutakat tisztítják le, az a prioritás, és csak utána a járdákat. A kocsik többségét férfiak vezetik, míg a nők a járdán mennek bevásárolni, vagy viszik a gyerekeket az óvodába. A sor még a végtelenségig folytatható, igazolva a hölgyek rejtett elnyomását.
Caroline Criado-Perez egyik érdekfeszítő, laza előadása itt nézhető végig: