Férfiakra szabott világban élünk, ahol észrevétlenül, piti módszerekkel nyomják el a nőket?

Az ősi társadalmak a kutatók szerint matriarchális társadalmak voltak, vagyis – bármennyire meglepő – a nők kiemelkedő (uralmi) szerepe jellemezte. Testi erejüknél fogva a vadászat természetesen a férfiak dolga volt, ám a nők maradtak otthon a gyerekekkel, őrizték a tüzet, és a gyűjtögetés, majd a földművelés révén sokkal megbízhatóbb megélhetési forrást tudtak a törzsnek biztosítani.

Az idők folyamán aztán ez valahol megfordult, és a modern nyugati társadalmakban is az az uralkodó felfogás, hogy a férfi a pénzkereső, a családfenntartó, míg a nő feladata az, hogy nyugodt hátteret biztosítson számára, és mosson, főzzön, takarítson, lássa el a háztartási munkákat.

A gyengébbik nem hátrányos megkülönböztetése „lappangó” módon is jelen van társadalmunkban. Sőt, a férfiak uralkodó szerepe olyan mélyen gyökerezik az európai kultúrában, hogy elsősorban nem nyílt, hanem rejtett utakon határozza meg a mindennapi életünket.

Caroline Criado-Perez brit feminista író és aktivista szerint a nők egyenesen „láthatatlanok” a mai világban, mivel mindent a férfiakra szabtak. Mindezt rengeteg példával támasztja alá: belegondolt mondjuk valaki abba, hogy miért van sokkal kevesebb női zongoraművész? Egyebek mellett azért, mert a hangszer billentyűit a nagyobb férfikézre tervezték, így a hölgyek egész egyszerűen képtelenek hasonlóan virtuóz játékra a hangszeren.

Ugyanígy a szívrohamok felismerésére is kisebb az esély nők esetén, mivel az orvosi tankönyvek többnyire a férfiak tüneteivel foglalkoznak. A Donald Trump elleni merénylet kapcsán pedig azt emelhetjük ki, hogy a golyóálló mellények kevésbé alkalmasak a nők megvédésére, mert az ő mellkasuk domborulatain nem fekszenek olyan stabilan.

Amikor bevezették a „vak meghallgatásokat” a zenekari felvételik során (vagyis azt, hogy az előadó nem látszik, csupán a játékát értékelhetik a felvételiztetők), akkor rögtön 50 százalék közelébe ugrott a női tagok száma, vagyis nyilvánvaló, hogy korábban meglehetősen elfogultak voltak a férfiak javára.

Az is jó kérdés, hogy miért alakulnak ki hosszú sorok a különféle rendezvények, bevásárlóközpontok női vécéi előtt, miért kerül a hölgyeknek 2,3-szer hosszabb időbe a mosdó használata, mint a férfiaknak.

Azért, mert egy férfiakra szabott világban élünk, és ezen az erősebbik nemnek nem áll érdekében változtatnia.

Vicces, de az egyik kutatás női résztvevője arról számolt be, hogy az autójuk hangvezérelt rendszere kizárólag a férje szavára hallgat, az ő parancsaira nem. Feltehető, hogy a rendszer érzékenységét az erősebb, mélyebb férfihanghoz igazították.

Még egy olyan felvilágosultnak tartott társadalomban, mint Svédország, ez a „lappangó” megkülönböztetés szintén jelen van. Havazások után például először a közutakat tisztítják le, az a prioritás, és csak utána a járdákat. A kocsik többségét férfiak vezetik, míg a nők a járdán mennek bevásárolni, vagy viszik a gyerekeket az óvodába. A sor még a végtelenségig folytatható, igazolva a hölgyek rejtett elnyomását.

Caroline Criado-Perez egyik érdekfeszítő, laza előadása itt nézhető végig: