A párizsiak egyszer felfalták az állatkertjük lakóit? Az elefánthús kicsapta a biztosítékot a lakosságnál

Hiteles történelmi feljegyzésekből tudjuk, hogy az ember szinte bármire képes, ha a túlélés a tét. 1846 novemberében egy társaság a Sierra Nevada hegységben rekedt és hatalmas hóviharba keveredtek. Az élelmiszer készletek gyorsan kimerültek, és a csoport kénytelen volt megenni a szekereik bőrét, állataik maradványait, és végül a halottak holttestét is, hogy életben maradjanak, de hajósok, felfedezők, elszigetelt népcsoportok esetén is előfordult már, hogy emberhús került a tányérre. 

A francia-porosz háború idején, amikor Párizst 1870-1871-ben ostrom alá vették, a város élelmiszerkészletei kimerültek, és az emberek kénytelenek voltak alternatív forrásokhoz folyamodni az élelmiszer biztosítása érdekében. A házi macskák, a kutyák, végül a patkányok elfogyasztása után az állatkerti állatok következtek. Beleértve az egzotikus fajokat is, mint az elefántok és a zsiráfok, amiket levágtak és ételként szolgáltak fel az éhező lakosságnak. 

Nem mindenki rajongott az állatkerti állatok húsáért

Sok francia számára az állatok elfogyasztása sokkoló volt és undort keltett bennük. Az egzotikus állatok látványa a tányéron nem volt mindennapi esemény, de az emberek kénytelenek elfogadni a helyzetet, akkor is, ha érzelmileg nehezen dolgozták fel.

Persze olyan is akadt, aki kíváncsi volt az egzotikus húsok ízére, és az állatok elfogyasztására egyfajta különleges élményként tekintettek. Habár voltak, akik megpróbálták humorral kezelni a helyzetet, az állatkerti állatok levágása és elfogyasztása a legtöbb emberben szomorúságot váltott ki. 

A szomorúságot azonban hamar felváltotta a büszkeség. Az ostrom alatt a párizsiaknak meg kellett őrizniük a kitartásukat és ma már inkább büszkén tekintenek magukra amiatt, hogy egy ilyen nehéz helyzetben is túléltek, képesek voltak alkalmazkodni a körülményekhez.  

Élelmiszerjegyekkel lehetett elefánt vagy zsiráfhúshoz jutni

Az állatkerti élőlények húsa a kormányzat szervezte élelmiszer-elosztás útján jutott el a lakossághoz. A városvezetés szigorúan ellenőrizte az erőforrásokat, hogy biztosítsa a lehető legegyenletesebb elosztást.

A hús szétosztása jegyrendszer alapján történt. Minden lakos jegyeket kapott, amelyekkel meghatározott mennyiségű élelmiszert vásárolhattak, az állatkerti állatok húsát is ezen a rendszeren keresztül osztották szét. A levágott állatok húsát a helyi hentesekhez és piacokhoz szállították, ahol az emberek a jegyek ellenében hozzájuthattak. A különleges élelem egy részét a védelmet biztosító katonák ellátására fordították. 

Az egyik legismertebb feljegyzés Louis Huart és Georges Bell közös műve, a Goncourt naplója, amelyben egy testvérpár részletesen leírja az ostrom alatti mindennapi életet, beleértve az élelmiszerhiányt és az állatkerti állatok elfogyasztását is. Emellett több híres francia író, például Émile Zola és Victor Hugo is foglalkozott a francia-porosz háború és az ostrom borzalmaival.

A Párizsi Állatkert állatainak egyelőre biztosan nem kell attól tartaniuk, hogy a tányéron végzik. A helyszínre turisták ezrei látogatnak a világ számos országából, de virtuális sétát is tehetünk benne:

Forrás: AtlasObscura