Így néztek ki a magyar konyhák száz évvel ezelőtt, dédnagyanyáink áram nélkül is jól boldogultak

Közepesen lágy tükörtojás, ropogósra sült szalonna, puha zsemle, gőzölgő, illatos gyümölcstea, tejeskávé. Egy finom reggeli hozzávalói nem sokat változtak az elmúlt száz évben, az elkészítési módszer azonban igen. Ma már kávéfőzőt, mikrohullámú sütőt, elektromos vagy gáztűzhelyet használunk, ám ugyanezeket a reggeli falatokat még villanyáram nélkül tették az asztalra elődeink, sok évszázadon keresztül. 

Száz évvel ezelőtt a legtöbb magyar háztartásban volt már villanyáram, de a konyhában hasznos módszereket még az anyáktól, nagymamáktól tanulták az asszonyok. Így nem érezték hiányát a botmixernek egy finom sütemény elkészítésekor, ahogy a húsleves és a paprikás csirke is megfőtt a fa- vagy széntüzelésű sparhelten. 

Fortepan / Országos Széchényi Könyvtár

A legfontosabb konyhai eszközöket nagy becsben tartották nagyanyáink

A kémény fontos része volt a konyhának, a sparhelt füstjét egy egyszerű kémény vezette ki. De egyetlen konyhából sem hiányozhatott néhány különböző méretű, zománcozott vájling sem. A legnagyobban mosogatni lehetett, de bevetették az asszonyok tyúkkopasztáshoz és tésztagyúráshoz is. Ha épp nem volt rá szükség, akkor egymásba tették ezeket az időtálló eszközöket vagy a fülüknél fogva a falra akasztották. 

A kredenc (konyhaszekrény) az egyik legjellemzőbb bútordarab volt. Ebben tárolták az edényeket, evőeszközöket, fűszereket és alapvető élelmiszereket, például lisztet, cukrot és sót. Kisebb és nagyobb, ugyancsak zománcozott, fém tésztaszűrő is a háziasszonyok mindennapi munkaeszköze volt. Ezek jól állták az idők próbáját, akár ma is használatban lehetnek. 

Jellemző volt, hogy a vaslábasok és kerek serpenyők hosszú fogantyúval foglaltak maguknak tekintélyes helyet a konyhában, erre szükség is volt. A fém ugyanis jól vezeti a hőt, nem volt még műanyag bevonatú fogantyú és már akkor sem szerették a nők megégetni magukat. 

Fortepan

Az ízesítéshez használt fűszernövényeket kézzel, mozsárban őrölték meg az asszonyok. A szemek darálásához kis kézi kávédarálót, úgynevezett malomkát használtak. A pirított kávészemeket beleszórták a késekkel felszerelt tartályba és a malomka tetején lévő fogantyút tekerték körbe annyiszor, amilyen finomra akarták őrölni a kávét. Ezután a kotyogósba tették és a megfelelő mennyiségű vízzel lefőzték a keserű, barna nedűt.

A konyha volt a háziasszonyok nappalija

Száz éve az asszonyok a mostaninál jóval több időt töltöttek a konyhában. Ha éppen nem főztek, akkor is szólt a rádió (ez volt bedugva a konyha egyetlen konnektorába), a hokedlin vagy a lócán ülve olvasták az újságokat, böngészték a recepteket vagy a szomszédasszonnyal beszélgettek. Sokszor a konyhaasztal volt egyben az íróasztal az iskolából hazatérő gyerekek számára. 

Fortepan

Gyakran a konyhában kapott helyet a mosdó és a borotválkozó tükör is. A legtöbb házban nem volt külön fürdőszoba erre a célra. A tisztálkodáshoz egyébként is a tűzhelyen melegítették a vizet, nem cipelték át másik helyiségbe, a konyhában nagyszerűen lehetett fürödni is. Itt ültek le este a férfiak is egy pohár borra és csak lefekvéskor mentek be a szobába. 

A tehetősebb családok persze megengedhették maguknak, hogy külön ebédlőt, szalont tartsanak fenn, így az ételek elkészítése és azok elfogyasztása külön helyiségekben történhetett.

A romlandó élelmiszerek hűtését is megoldották 

A harmincas években a módosabb házaknál megjelentek az első hűtőszekrények, ami aztán egyre szélesebb körben elterjedt. Addig azonban a hagyományos hűtési módszereket alkalmazták az élelmiszerek frissen tartására. 

Fortepan / POTE

Az északi oldalra épített spejzek, pincék és földalatti tárolók természetes módon hűvösek maradtak a talaj hőmérséklete miatt. Itt tárolták a zöldségeket, gyümölcsöket, tejtermékeket és egyéb romlandó élelmiszereket. Ezek a helyiségek különösen hatékonyak voltak hőszigetelés szempontjából, és egész évben állandó hőmérsékletet biztosítottak.

Sok család a mély kutak hideg vizét használta hűtésére. Az ételeket vagy edényeket a kút hideg vizébe merítették. Emellett a tartósítás egyik bevált módszere volt a sózás, füstölés és szárítás a húsok és halak esetében. A só csökkentette a víztartalmat, és gátolta a baktériumok szaporodását.