Fogadjunk, rosszul tudtad, honnan ered a WC elnevezés és minek a rövidítése?

A WC rövid, könnyen megjegyezhető szó, érthető tehát, hogy sok országban gyorsan elterjedt, miután megjelentek a vízöblítéses mellékhelyiségek. Magyarországon a WC a legelterjedtebb kifejezés a mellékhelyiségre, de ugyanezzel találkozunk Németországban, Hollandiában, Ausztriában, Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában és a skandináv országokban is.

Sőt, jóval távolabb, Japán, Dél-Korea és India közterületein, éttermeiben, bevásárló központjaiban is felbukkan a jellegzetes, kétbetűs kifejezés. 

Honnan származik a WV kifejezés?

Bár sokan azt hiszik, angol nyelvterületről vándorolt át hozzánk a WC szó, valójában német. A Wasserklosett (vízöblítéses vécé) kifejezés rövidítéseként jutott el hazánkba, holott maga a technológia valóban brit. 

Az angolban a "water closet" (szó szerint: vízzel működő mellékhelyiség) kifejezést használták a 19. században, amikor a vízöblítéses vécék elterjedtek, de az eredeti rövidítés nem angol, hanem német hatásra vált ismertté Európa nagy részén.

Miért nem használják mindenhol ezt a szót?

Az angol nyelvű országokban (pl. Egyesült Államok) a "water closet" kifejezés már régen elavult, és helyette a bathroom, restroom, vagy toilet terjedt el. A franciák, spanyolok és más latin nyelveket beszélők szintén saját szavaikat használják inkább, a spanyolok például a baño kifejezést.

Az első vízöblítéses WC-k megjelenése fontos lépés volt az emberi higiénia történetében.

Bár a WC elnevezés alig két évszázados, kutatásokból tudjuk, hogy már az ókori civilizációk is használtak primitív vízöblítéses rendszereket. 

Kréta szigetén is vannak erre utaló leletek, amelyek i.e. 1700-ig vezetnek vissza. A mínoszi civilizáció palotáiban vízvezetékekkel ellátott WC-ket használtak. Ezeket a gravitáció segítségével működtették, ahol az esővizet vagy tárolt vizet alkalmazták öblítésre .

A Római Birodalom nyilvános latrináiban is a folyamatosan csordogáló vizet alkalmaztak a szennyvíz elvezetésére.

Angol találmány

A vízöblítéses WC modern változata az 1500-as években kezdett formát ölteni. John Harington készítette el az angol találmány első ismert prototípusát és az évszázad végén mutatta be I. Erzsébet királynőnek. Ez már tartalmazott egy víztartályt is, amelyből a vizet öblítésre lehetett használni.

Az igazi áttörés a 18. században történt, amikor Alexander Cumming 1775-ben szabadalmaztatta az S-alakú csővel ellátott WC-t, amely megakadályozta a kellemetlen szagok visszaáramlását. Ezt mondhatni Joseph Bramah fejlesztette tökélyre, aki egy vízzáró szelepet is elhelyezett a rendszerben. 

A 19. század végére a vízöblítéses WC-k széles körben elterjedtek, különösen a nagyvárosokban, ahol a szennyvízelvezetés kiépült. A kellemetlen szagok minimalizálása a mindennapi életkomfortot is növelte, emellett a szennyvíz gyors és hatékony eltávolítása csökkentette a betegségek, például a kolera és a tífusz terjedését.