Rejtélyes építményekkel van tele Magyarország, és senki sem figyel rájuk

Az emberiségnek a közelmúltban újabb tomboló járvánnyal kellett szembenéznie, mint történelme során már annyiszor. A covidot sikerrel legyűrtük, de a most élő generációk alighanem örök életükben emlékezni fognak rá.

Hasonló volt a helyzet a nagy pestisjárványok idején is. 1679-ben Bécset sújtotta a szörnyű betegség, és mivel akkoriban Magyarország is a Habsburg Birodalom részét képezte, közvetetten bennünket is érintett a császárvárosban 76 ezer áldozatot követelő kór.

I. Lipót megfogadta, hogy ha átvészelik ezt a csapást, akkor emlékművet épít a Szentháromság tiszteletére, amely 1688-ban valóban el is készült. A példa aztán ragadóssá vált, és a 18. században szerte a birodalomban, így

Magyarországon is hasonló köztéri alkotásokat emeltek.

Kis túlzással alig van olyan jelentősebb településünk, ahol ne találnánk ilyeneket. Ráadásul a Szentháromság-emlékművek könnyen felismerhetők, hiszen nagyon is hasonló sémát követnek.

A középpontban egy háromszögű talapzatra épített, felhőkkel borított obeliszk vagy csavart oszlop áll, tetején a Szentháromságot ábrázoló szoborcsoporttal. Ott található még Szűz Mária alakja, valamint segítőszentek egész serege.

Ezek többnyire a pestis ellen védő szentek (Sebestyén, Rókus), de Flórián, a tűzoltók védőszentje is gyakran megjelenik, illetve helyi patrónus szentek, igazodva az adott településhez.

Hajdanán még a járványokról megemlékező hálaadó miséket is az emlékműveknél tartották, manapság azonban az emberek közönyösen haladnak el mellettük, hiszen kevesen ismerik a háttértörténetüket.

Az egyik leghíresebb alkotás Sopronban található, és 1701-ben készült el. A szentek mellett két egykori nagy befolyású helybéli, Löwenburg Jakab gróf és felesége, Késmárki Thököly Katalin is megjelennek az emlékművön. Különleges alkotásról van szó, mert a csavart oszlopot barokk kültéri szobroknál itt alkalmazták először.

Sopronban bármikor érdemes körülnézni: