Hihetetlen beszámoló született a napóleoni háborúkról a magyar híresség nagyapjától

Napóleon kora egyik legfontosabb alakja volt, életútja részletesen dokumentált. Azonban mindig izgalmas betekinteni a történelemkönyvek mögé, mert a hivatalos történetírás általában a jelentős eseményekre összpontosít, az „átlagemberek" nézőpontja gyakran kimarad.

Benedek Elek neve Magyarországon sokaknak ismerős. Nem véletlenül nevezték„nagy mesemondónak": rengeteg népmesét gyűjtött, átdolgozott, írt újakat, és kétségtelenül az egyik legnagyobb gyermekirodalmi szerzőnk volt, aki emellett újságíróként és országgyűlési képviselőként is tevékenykedett.

Napóleoni háborúk

Mi köze Benedek Eleknek a napóleoni háborúkhoz, amikor ő maga 1859-ben született? Ahhoz el kell olvasnunk nagy írónk önéletrajzi írását. Benedek Elek Székelyföldön, Kisbaconban született és itt is hunyt el 1929-ben.

A székelyek, mint sok határmenti nép, katonanép, és ez a jelenkorban is így van. A székelyek körében például a francia idegenlégió népszerű karrier napjainkban. Trianon óta Romániához tartoznak tradicionális területeik, így sok székely beszél románul, ami nagyon hasonlít a francia nyelvhez.

Benedek Elek feljegyzett egy beszélgetést a nagypapájával, aki székely huszárként harcolt a napóleoni háborúkban, és két történetet is megőrzött.

A katonák sorsa a háborúban

Az egyik történet szerint a katonák hosszú, többnapos menetelésben voltak étel nélkül, amikor a nagypapa egy mezőn áthaladva meglátott egy elgurult kenyeret. Éjszaka visszaszökött a mezőre, megtalálta a kenyeret, és elfogyasztotta. Ez volt számára a világ legfinomabb kenyere három napos éhezés után.

A másik történet tanulságosabb a háborúk tanulságait illetően. Amikor Napóleont végleg legyőzték, Benedek Elek nagypapája is harcolt a győztes seregben. Aznap egy hideg kaszárnyában kaptak szállást és langyos teát, „szép volt, fiúk" jelszóval, míg a „legyőzött" franciák nemessége az esti operabálra készült, szinte semmilyen hatással nem volt rájuk az elvesztett háború.

Ezek a történetek rámutatnak, hogy a nagy történelmi események gyakran másképp érintették az egyszerű embereket és az elit rétegeket.