Felhőkarcolók, hidak, sugárutak a Balaton mentén: őrületes terveket szőttek a tóval kapcsolatban

A Balaton óriási természeti és turisztikai értéke Magyarországnak, így nem meglepő, hogy a modern korban nagyléptékű, már-már irreális terveket szőttek a környékének felvirágoztatására. Különösen a két világháború között, a hosszú világválságot követő gazdasági fellendülés időszakában lódult meg az illetékesek képzelete.

Az 1920-as, 30-as években igencsak megélénkült a tó körüli élet, és az oda látogató vendégek igényeivel a vendéglátás alig bírt lépést tartani. Az egyik legmerészebb álmodozó Pogány Móric építészmérnök volt, aki valóságos Atlantic City-t vizionált a Balaton partjára. Mintaképe alighanem a New Jersey állambeli igazi Atlantic City lehetett, ahol az óceánparttól valóban csak néhány tíz méterre sorakoznak a luxusépületek, végeslő-végig a homokos fövenyen.

Tény, hogy mindez csodálatosan festett volna, ám a „magyar tenger” kétségkívül elvesztette volna egyszerű, vidékies báját. Az egymást érő, csillogó fürdővárosok, strandfürdők, gyógyépületek, színházak, stadionok, hangárok, pálmaházak, sőt felhőkarcolók és sugárutak helyett maradt tehát az, amit ma is láthatunk. És alighanem ez rendben van így, hiszen az impozáns építményekből a második világháború pusztítása aligha hagyott volna meg bármit is.

Pogány Móric azért nem maradt feladat nélkül, a nehezen elinduló szállodaépítkezésekből ő is kivehette a részét. Az 1938-ban elkészült földvári Sellő Szálló terveit az ő irodája jegyezte, és kétségkívül egy korszerű, de egyéni karakterrel rendelkező épületet alkotott. Sajnos, ma már nincs meg, 1979-ben elbontották, és pártüdülő került a helyére, de az Építészfórum oldalán látható róla egy színes fotó.

Még jóval ezelőtt, 1912-ben született egy kormányzati bejelentés, miszerint Tihany és Szántód között hidat kívánnak létesíteni a Balatonon, 6 millió korona költséggel. Akkoriban még nem indult el a rendszeres révközlekedés, és ebben látták a megoldást. Talán kár, hogy végül mégsem valósult meg, és helyette a kompok mellett döntöttek. Mindezzel együtt a híd terve még az 1960-as években is napirenden volt.

Ki ne imádná a balatoni retrót? Íme a tó hajdani világa: