A Balatonban 1000 milliárdnyi arany és drágakő található, de tönkre kellene tenni a kinyerésükhöz

A közel 600 négyzetkilométer kiterjedésű Balaton arányaiban nagy részét foglalja el hazánknak, a hasznosítása mégis viszonylag beszűkültnek tekinthető. A turizmus révén származik belőle a legnagyobb bevétel, és a környezetvédelmi szempontokat figyelembe véve ez talán a legmegfelelőbb megoldás.

Pár évszázada felmerült, hogy akár az egészet le is csapolhatnák, hogy mezőgazdasági termesztésbe vonják a területet, ám ez szerencsére nem történt meg. Az erről szóló cikkünket itt olvashatod:

Már kész volt a terv a Balaton eltüntetésére, ez lett volna a helyén, de Magyarország ellenállt a 18.században

Olvass tovább...

Olvass tovább...

A Balaton már az ókori rómaiak számára is értékesnek számított, ők a Krisztus előtti 1. század utolsó harmadában jelentek meg ezen a területen, és a Lacus Pelso (jelentése: sekély tó), azaz a Balaton környékét is gyorsan belakták.

A közelmúltban előkerült a tó mellől egy értékes és ritka római aranypénz is, amit Volusianus császár idején verték, vagyis valamikor 251–253 között. Az uralkodó a katonacsászárok közé tartozott, akiket gyakran merénylet által tettek el az útból, a fiatalember is csak ezért élt mindössze 22 életévet. A kiváló állapotú, szinte verdei minőségű, 5,6 gramm tömegű és 23 milliméter átmérőjű pénzérme 5 millió forintot érhet.

A Balaton környéke hemzseg a boszorkány-lakoktól, tündérekről is beszámolnak a több évszázados legendák

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Kevésbé ismert, hogy a Balaton ezen kívül is szorosan köthető az aranyhoz, nagyjából 1000 milliárd forint értékben tartalmazza ugyanis a nemesfémet, bár ennek kinyeréséhez a tavat tönkre kellene tenni.

A Tóretró nevű oldal összefoglalója szerint az 1700-as évek legvégén maga a tihanyi apát is felhívta az illetékesek figyelmét arra, hogy a Balaton iszapjában kimosható méretű drágakőszemcsék és arany is található, amit saját maga is megtapasztalt.

Hollósvári Imre bányamérnök egy évszázaddal később szakmai alapon kezdett kutakodni az állítás igazságtartalmát illetően. Több aranymosóval is beszélgetett, akik a Zala folyóban, illetve a Balaton zalai és a somogyi szakaszain, illetve Keszthely és Siófok környékén eredményesen kerestek aranyat.

„A balatoni mintákban 100 kg-onként két szem sárarany volt, melyből 1000 szem kell egy gramm aranyhoz”

– olvasható a Tóretró oldalán. Ez nem meglepő, hiszen köztudott, hogy a Dunántúl jégkorszaki kőrétegeiben mindenütt található arany, amit az ezen áthaladó vízfolyások magukkal sodornak. A Zala is rengeteg nemesfémet hordott az idők során a Balatonba, bár egyetlen gramm aranyhoz nagyjából 50 tonna iszapot kellene átszitálni.

Ez a tó teljes területére vonatkoztatva 6 milliárd tonnát jelent, vagyis 600 millió vagonnyit.

A kinyerése azonban rettentő természeti károkat okozna. Ha ugyanis a felszedett iszapot, homokot (ami eredetileg tömörödött volt) visszajuttatnánk a tóba, azzal lényegében feltöltenénk, pusztasággá változtatnánk a Balatont. Okosabb tehát meghagyni a helyén, és inkább hosszú távra, a turizmusra alapozva kiaknázni ennek a csodás természeti képződménynek a hasznát.

Előfordult, hogy egy arany érme bizonyította egy római császárról, hogy valóban létezett. Erről itt találsz érdekes információkat: