Magyarország legnagyobb szigetén őselefántok és háromujjú lovak is legelhettek

Hazánk legnagyobb szigetének területe 395 négyzetkilométer, északról a Duna főága, délről pedig a Mosoni-Duna határolja. A Szigetköz kialakulása a földtörténeti múltban, 2,5-3 millió évvel ezelőtt kezdődött, amikor az Ős-Duna hatalmas vízmennyisége lerakódásokat hozott létre, így szigeteket és zátonyokat alakított ki. 

Sok évvel ezelőtt olyan ősi, mára kihalt állatfajok látogathattak ide, amelyek Európa-szerte előfordultak. Ilyenek például a hipparion nemzetségbe tartozó háromujjú lovak, az ősfarkasok, vagy az ősi szablyafogú macskák.

A Szigetköz a XIX. századi folyamszabályozás után is megőrizte természeti értékeit, ma is költöző madarak és állatok élőhelye.

A terület huszonegy településnek ad otthont, és legalacsonyabb pontja 110, míg legmagasabb pontja 126 méterrel emelkedik a tengerszint fölé. A Szigetköz területének mintegy egyötöde az 1987-ben létrehozott Szigetközi Tájvédelmi Körzet része, amely a Fertő–Hanság Nemzeti Park Igazgatósága alá tartozik.

Történelme során a Szigetközt számos nagy árvíz sújtotta, köztük a legismertebbek 1242-ben, 1426-ban, 1760-ban, 1809-ben, 1845-ben, 1850-ben, 1862-ben, 1883-ban, 1954-ben, 2002-ben és 2013-ban történtek. 

Az 1954-es árvíz különösen emlékezetes, amikor a Nagy Duna árvízi gátja átszakadt és a Szigetköz nagy része víz alá került. Az árvízi védekezés megerősítése és állami támogatással végzett helyreállítások után a vidék újjáépült.

A Szigetköz gazdag történelmi és kulturális örökséggel rendelkezik. 

Az első állandó lakók a magyarok voltak, de később besenyők, kunok, törökök és szlávok is megtelepedtek itt. Az emberek a hordalékdombok tetejére építették házaikat, míg a kertek a dombok alja felé lejtettek. A helyi pásztorkodás és halászat meghatározó volt a térségben.

Az 1920. június 4-i Trianoni békeszerződés értelmében az országhatár meghúzása a Nagy-Dunát követte, amely három új község létrejöttéhez vezetett: Cikolasziget, Sérfenyősziget és Doborgazsziget. Később ezek a települések egyesültek, így jött létre Dunasziget.

Ritka állatfajok otthona

A Szigetköz területe kiemelkedő jelentőségű nedves élőhely, amely változatos élővilágot biztosít. Itt található a teljes hazai edényes flóra 47%-a és a hazai halfajok 80%-a. A Szigetköz számos ritka növény- és állatfaj otthona, beleértve a sebes pisztrángot, réti csíkot, lápi pót és magyar bucót. A kétéltűek és hüllők is gazdagon képviseltetik magukat, a madárfajok száma 230-ra tehető, köztük szürke gémek, nagy kócsagok és rétisasok élőhelye.

A terület különféle erdőtípusoknak is otthont ad, mint például a bokorfüzesek, puhafaligetek és keményfaligetek. A gyertyános–kocsányos tölgyesek és égeres láperdők is megtalálhatók itt, bár ezek ritkábbak. A Szigetköz ligeterdei különösen értékesek a természetvédelem szempontjából.

Az itt élő emberek életét mindig a Duna határozta meg, és a folyó szabályozása, valamint a védelmi rendszerek kiépítése folyamatos kihívást jelentett. A hagyományos foglalkozások, mint a halászat és pásztorkodás, ma már ritkaságnak számítanak, de a táj és az élővilág iránti tisztelet tovább él a helyiek körében.