Gyomorforgató és letaglózó múzeum található egy somogyi falucskában

Az alig másfél ezres lélekszámú Somogyszob település legismertebb látványossága az úgynevezett Vilma-ház. 1839-ben építette a református, jómódú Puskás család, ez volt a falu legelső téglaháza.

A kétszobás épületben cserépkályhák biztosították a meleget, vagyis a 19. század közepén egy meglepően modern és komfortos házban lakhatott a família. A néprajzkutatók az 1960-as években fedezték fel maguknak, elkészítették a teljes porta felmérését, és ebben Puskás Vilma (ő lett a ház névadója) is nagy segítségükre volt.

Az épületet 2003-ban adták át a köz javára, berendezését a falu lelkes polgárai adták össze, és a gyűjtemény mind a mai napig szépen gyarapodik. Van azonban egy olyan kollekció is ott, amely sokaknak talán letaglózó és egyben gyomorforgató:

egy budimúzeum.

Nincs ezen mit szépíteni, a sajtó és a köznyelv is így emlegeti. Somogyszobon sokáig nem cifrázták túl a nagydolog kényes műveletét, három karót összekötöttek 2/3 részben, térd magasságában, sátor alakzatban, aztán egy bokor mellé állították, alá szalmát tettek. Ezt az alkalmatosságot használták szorult helyzetükben, esténként pedig a szalmát a trágyadombra dobták, helyére frisset raktak.

Eldugott ősi maja városokra bukkantak Guatemalában, lézereres technikával szúrták ki a falvakat

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Később a technika jelentős fejlődésen ment keresztül, és ennek a folyamatnak a bemutatására vállalkozik a valóban párját ritkító budimúzeum. Az 1862-ben épített parókián alakították ki az első űrgödrös vécét, aztán – újabb lépésként – a vécének a falát és az ülőke oldalát téglával rakták ki.

A vasútállomáson egy lapos tetejű kis épületben kaptak helyet az árnyékszékek az 1880-as évektől. Három illemhelyet a nőknek alakítottak ki, a férfiaknak pedig egy tető nélküli fal szolgált vizeldeként. Csak az 1930-as évektől vált kötelezővé, hogy minden portán a járványügyi előírásoknak megfelelő vécét emeljenek.

További részletek a múzeum honlapján olvashatók: KATT IDE!