Európa legnagyobb hatalmú uralkodója lehetett volna az Árpád-házi király, Bizánc trónjára is reális esélye volt

III. Béla Trónra Lépése és Neveltetése

III. Béla, az Árpád-ház méltán elismert uralkodója, kinek kormányzása áldásos korszakot hozott Magyarország számára, olyan király volt, akinek hatalma és műveltsége rendíthetetlen maradt még a trónviszályok viharai közepette is. Bizáncból visszatérve, ahol nevelkedett, saját kezdeményezésére koronáztatta magát királlyá, bár Lukács esztergomi érsek ellenállása miatt végül Kalocsán került sor a koronázásra, pápai engedéllyel.

III. Béla uralkodói jelentősége abban rejlik, hogy az Árpád-ház egyik legkiemelkedőbb, ugyanakkor legkevésbé ismert alakjaként maradt fenn a történelemben. Bár a krónikák röviden említik huszonhárom éves uralkodását, valójában nagy tisztelet övezte, és a „magnus rex", azaz „nagy király" titulussal illették.

Baják László Kutatásai és III. Béla Uralkodása

Eme kiemelkedő uralkodó élete és tevékenysége néhány eredeti okirat, néhány tucat másolat, kivonat és említés, valamint külföldi források töredékes adatai alapján rekonstruálható. Baják László történész-muzeológus legújabb kezdeményezése nyomán, III. Béla trónra lépésének 850. évfordulója alkalmából készült egy kötet, amely részletes kronológiát és történelmi segítséget nyújt.

Ez a mű bemutatja azt a királyt, aki a XII. század utolsó negyedében a kor legbefolyásosabb birodalmai között egyensúlyozott. A második invesztitúra háború és a harmadik keresztes hadjárat zűrzavarában képes volt Magyarországot Európa leggazdagabb és legtekintélyesebb államai közé emelni. Legnagyobb teljesítménye az volt, hogy fenntartotta az ország belső békéjét és külső biztonságát, s hazáját a nyugat, a kelet és a dél kereskedelmi és kulturális kapcsolatainak fontos csomópontjává tette.

Bizánci Évek és Reformok

Baják László szerint III. Béla kiemelkedő uralkodói képességei nagy részben bizánci neveltetésének köszönhetőek. Apja, II. Géza 1162-ben bekövetkezett halála után a trónöröklési vita az Árpád-házi dinasztia rokoni harcainak labirintusába sodorta az országot. A meghalt király legidősebb fiát, a jogos örökös III. Istvánt nagybátyjai nem fogadták el, és Manuél bizánci császár támogatásával próbálták eltávolítani a trónról a fiatal uralkodót.

I. Manuél hűbériség alá akarta vonni Magyarországot, mivel anyai nagyapja Szent László király volt. A belső viszályok és a bizánci katonai beavatkozás következtében 1163-ban létrejött békeszerződésben a bizánci császár elismerte III. István királyságát, cserébe pedig Béla herceget, a király öccsét Bizáncba vitte, hogy saját fiú utódjelöltjének nevelhesse. Ekkor nevezték át Alexioszra, deszpotésszé emelték, és eljegyezték Mária nevű lányukkal.

Így az ifjú Árpád-házi herceg Bizáncban sajátította el a görög nyelvet, betekintést nyert a birodalom fejlett államigazgatásába és diplomáciájába, részt vehetett az államtanács ülésein, hadjáratain és fontos egyházi zsinatokon. Élete végéig dédelgetett álma volt, hogy megvalósítsa a Magyar Királyság és a Bizánci Császárság személyi unióját, de ez sosem valósult meg. Az igazi kihívást a rokoni harcok jelentették, melyek trónviszályokhoz vezettek.

Az Árpád-dinasztia bonyolult belső viszályainak fő oka az volt, hogy a királyt, III. Istvánt, nagybátyjai nem fogadták el, akik Manuél bizánci császár támogatását kérték. Béla kilenc évet töltött Bizáncban, ahol értékes tapasztalatokat szerzett az államigazgatás és diplomácia terén.

Uralkodása alatt jelentős reformokat vezetett be, mint például a királyi kancellária modernizálása és az oklevelek kiadásának decentralizálása. Emellett fontos szerepet játszott a Szent István-kultusz erősítése, amely magában foglalta I. László, a lovagkirály szentté avatását. Legnagyobb eredménye az volt, hogy fenntartotta az ország belső békéjét és külső biztonságát, sőt, Magyarországot Európa leggazdagabb és legtekintélyesebb államai közé emelte.

_{Forrás: Magyar Nemzet}