Ez Magyarország legészakibb települése, az infláció idején fontos szerepet játszott a létezése

Magyarország területe és ezzel együtt a határai is többször változtak a történelem során. Jelenleg 93 négyzetkilométeres területével nem tartozik Európa nagy méretű országai közé, magaslatai sem számottevők, az ország területének nagy része 200 méternél alacsonyabb tengerszint fölötti magasságon fekszik, a 300 méteres magasságot meghaladó kiemelkedések az ország területének kevesebb mint 2 százalékát foglalják el, de mi így szeretjük.

Hazánk legészakibb területe a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Füzér, pontosabban annak egyik külterülete, Lászlótanya.

A mintegy 350 lelket számláló község közigazgatási területén fekszik az Eperjes–Tokaji-hegység magyarországi részének legmagasabb, egyben a Tokaji (Zempléni)-hegység legkiemeltebb csúcsa, a Nagy-Milic (894 m). 

Lászlótanya különleges történelmi emlékekkel büszkélkedhet. Névadója gróf Károlyi László volt, aki az 1945-46-os inflációs időszakban a lászlótanyai kastélyban készítette elő munkatársaival a forint kibocsátását.

A II. világháború után államosították a helyet, a 60-as évektől SZOT-üdülő volt, majd az állam 1996-ban eladta a leharcolt épületet az elhanyagolt parkerdővel együtt. Az épülettől nem messze hatalmas vörösfenyők és bükkök nyúlnak a magasba.

Az ezredforduló után a település ingatlanjait privatizálták, a leggazdagabb magyarok között jegyzett vállalkozó, Wáberer György érdekeltségében levő Lászlótanya Kft. tulajdonába került. A milliárdos üzletember felújította az épületeket, ma is itt van a kft. egyik fióktelepe.

Lászlótanya tehát valójában Füzér része, a község a mesébe illő váráról lett ismert. A füzéri vár a középkorban épült, egy vulkanikus eredetű hegy tetején.

Első írásos említése 1264-ből származik, bár valószínűleg már a tatárjárás előtt állt. A feltételezések szerint az Aba nemzetség építtette az Árpád-korban. Különlegessége, hogy egyike lehet az első magyarországi magánbirtokú kőváraknak. 

A füzéri legendák közül talán a legismertebb V. István magyar király nevéhez köthető, róla mesélik még ma is Füzér községben a következő regét:

Egyszer két juhász ereszkedett le a zempléni hegyekből. Közel jártak Füzér várához, amikor éjjel az egyik juhásznak eltűnt az arannyal teli erszénye. A juhász tudta, hogy a tolvaj valamelyik társa kell legyen, mert a kutyák miatt idegen nem közeledhetett a szállásukhoz. Ám mind a hat társa megesküdött, hogy nem ő volt a tolvaj. A meglopott juhász azt javasolta, menjenek együtt Füzér várába, hadd ítéljen ügyükben a király. Úgy is lett, a király meghallgatta a panaszost, s így rendelkezett:

– Hozzatok ide hét somfavesszőt!

Odavitték neki, akkor így folytatta:

– Nézzetek ide! A hét vesszőt egyforma hosszúra vágom.

Mikor ez megtörtént, kiosztotta a pálcájukat, s megparancsolta, hogy mind a hét juhász vésse rá pálcájára nevének kezdőbetűjét. Aztán így szólt:

– A pálcák egyforma hosszúak. Most elmentek velük, s holnap reggel, amikor visszahozzátok, a tolvaj pálcája egy tenyérnyivel hosszabb lesz, mint az ártatlanoké.

Hatan a juhászok közül nyugodtan aludtak, de a hetedik, a tolvaj – attól tartva, hogy a pálca valóban elárulja, levágott belőle egy tenyérnyit, vagyis annyit, amennyit a király szavai szerint nőnie kellett. Reggel, mikor a juhászok összegyűltek, István mindjárt látta, ki a tolvaj. A pálcák közül ugyan egy sem nőtt meg, de a tettesé rövidebb lett. A károsult visszakapta a pénzét, a tolvajnak pedig mind a hét vesszővel hetet vertek a talpára. 

Magyarország legészakibb pontjára virtuális kirándulást is tehetünk: