Irtózatosan összevesztek a legendás film sztárszereplői, orbitális bukás lett a vége

1969-ben mutatták be a Hello, Dolly! című zenés filmet, amely valódi sztárparádét hozott. A férfi főszerepet a rutinos Walter Matthau kapta, a címadó hölgyet pedig a bájos Barbra Streisand játszotta, aki akkoriban inkább énekesnőként volt ismert, és a Funny Girl után második alkalommal kalandozott a mozi világába. Mindössze 27 évesen igazán érett alakítást nyújtott – képzeljük el, hogyan teljesítene napjainkban mondjuk Billie Eilish egy hasonló szituációban, a vásznon.

A Hello, Dolly! öt és fél évtizede irtózatosan sok pénzbe, 25 millió dollárba került, a stáb szemére is vetették, hogy majdnem ennyiből forgatták pár esztendővel korábban a Kleopátra című kosztümös történelmi eposzt. Az ráadásul közel 100 milliót hozott a konyhára, miközben a musical 26 milliót, ami

szánalmas bukásnak számított.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Hello, Dolly! később kiköszörülte a csorbát. 1969-ben az Őfelsége titkosszolgálatában című Bond-filmmel és az Easy Riderrel kellett versengenie, talán azért is maradt alul rövid távon. 1978-tól azonban beindult a házi videózás az Egyesült Államokban, majd szerte a világban, és a musical lassan a klasszikusok közé emelkedett.

A végeredményen nem látszik, milyen feszült hangulatban telt a forgatás. Az öreg róka Matthau (1955-ben szerepelt először a vásznon) szimplán csak annyit mondott Streisandra, hogy „annyi tehetsége sincs, mint egy lepkefing”.

Ez persze megalapozta a későbbi viszonyukat, a musical díszlete háborús övezetté vált, amit csak tetézett, hogy a rendező Gene Kelly szintén az önérzetesebb figurák közé tartozott. Volt mire felvágnia, az Ének az esőben, vagy az Egy amerikai Párizsban már a második világháború után világsztárrá tették, akkor még táncos-színészként.

A munka még alig kezdődött meg, amikor Matthau így dorongolta le két évtizeddel fiatalabb kolléganőjét:

„Lehet, hogy te vagy az énekes, de én vagyok a színész.”

Amire persze Streisand sírva rohant be az öltözőjébe. Matthau korábban az Oscar-gálán viselt frizuráját is kritizálta a színésznőnek, azt hitte, hogy direkt akarta vele megnevettetni a közönséget.

A színész talán egy pár évvel korábbi halálközeli élménye miatt lett ennyire szókimondó, tapintatlan és megkeseredett. 1966-ban forgatta a Sógorom a zugügyvéd című filmet, ahol lényegében csak fagyit evett és közben elszívott naponta három doboz cigarettát. Súlyos szívrohamot kapott, de végül megúszta ezt a könnyelmű és felelőtlen életvitelt. Mivel fogadásfüggő volt, muszáj volt rengeteget dolgoznia, és elvállalt olyan filmeket is, amelyekben számára nem szimpatikus kollégákkal kellett együtt dolgoznia.

Streisand többször is újravetette a jeleneteit, ami már a munka kezdetén rettentően felbosszantotta a folyton idő- és pénzzavarban lévő Matthaut. Amikor nem játszottak éppen együtt, a férfi le is lépett a színről, nem volt kíváncsi kolléganője teljesítményére.

„Az a baj Barbrával, hogy jóval azelőtt sztár lett, hogy színésznő lett volna”

– jegyezte meg epésen. A forgatás idején történt, hogy Los Angelesben meggyilkolták Robert Kennedy elnökjelöltet. Matthau a Kennedy család barátja volt, ezért nagyon felzaklatta a tragédia, ráadásul iszonyatos hőség is tombolt azon a forgatási napon. Talán ekkor volt Streisand és közte a legkomolyabb csörte, Gene Kelly pedig nem mert közbelépni, nehogy Matthau ismét szívrohamot kapjon. Később a színész lovagiasan elismerte, hogy kizárólag ő volt az oka annak, hogy az a munkanapjuk a kutyáké lett.

Mindent elárul, hogy a film végén Matthau nem volt hajlandó megcsókolni Streisandot az esküvői jelenetükön. Így végül az operatőrnek kellett különféle kameraállásokkal improvizálnia, hogy az illúziót megteremtse.

Ha bepillantanál a Hello, Dolly! forgatásának kulisszái mögé, ebben a videóban rengeteg ritka felvételt láthatsz róla: