Valaki ott volt Jézussal a mennyben a feltámadáskor, a története azonban kimaradt a Bibliából

Krisztus 12 tanítványát, az apostolokat mindenki jól ismeri. Ha máshonnan nem, akkor Leonardo da Vinci híres falfestményéről, Az utolsó vacsoráról, amely a nevezetes bibliai személyek utolsó közös találkozását jeleníti meg.

A kiválasztott és küldetéssel felruházott tanítványok azonban nemcsak egy tucatnyian voltak. Számos olyan is akadt, akik a Szentírás kanonizált változatában nem szerepelnek, ám a hagyomány szerint szorosan kötődtek a Megváltóhoz.

Ilyen Szent Bertalan is, a vértanú apostol, aki Krisztus kortársaként maga is az 1. században élt. Viszonylag keveset tudunk a sorsáról, feltehetőleg Mezopotámia és Örményország térségében végezte térítő munkáját, majd Albanopoliszban (a mai Közép-Albániában) szenvedett mártíromságot, keresztre feszítették. Bizonyos hagyományok szerint előtte elevenen megnyúzták, illetve lefejezték, és a csontereklyéi ma Rómában találhatók.

A gyakran Nátánáelnek is nevezett férfi a galileai Kánából származott, vagyis onnan, ahol Jézus a vizet borrá változtatta egy menyegzőn. Izraelita volt, mégis hitt abban, hogy Krisztus a valódi Megváltó, és Jézus is olyan embernek tartotta őt, aki igaz, és nem kétszínű.

Bertalannak is létezett állítólag evangéliuma, amely ma már nincs meg, de több forrás is hivatkozik rá. Apokrif irat, vagyis nem került bele a Szentírásba, ezért a hitelességét nem mindenki fogadja el.

Egy kopt nyelvű töredék Jézus feltámadásáról ír, ám nem a megszokott módon – ahogyan itt is olvasható. A Biblia szerint Mária Magdolna vette észre, hogy az ajtóként szolgáló kő el van mozdítva, maga a sírkamra pedig üres. Ebből következtettek arra, hogy a Megváltó csodálatos módon visszatért a halálból.

Bertalan evangéliuma azonban ennél sokkal részletesebb. Ő ugyanis – ha hihetünk a szövegnek – nemcsak a következményeket látta, de magát a feltámadást is. Sőt, Krisztussal együtt emelték fel a mennybe, ahol szemtanúja lehetett a feltámadást ünneplő mennyei liturgiának,

és ezzel igazolta a csodás eseményt.

A leírás szerint Jézus a kerubok szekerén jutott fel a mennybe, ahol Bertalan Ádámot és Évát is látta megjelenni. Ádám nyolcvan könyök magas volt, Éva pedig ötven, vagyis 35 és 23 méteres, ami egészen érthetetlen és felfoghatatlan. Az apostol szerint Ádám szépségéhez és dicsőségéhez csupán Jézusé volt hasonlítható.

Néhányan ezt a szöveget úgy értelmezik, hogy a feltámadás során Jézust nem a mennybe, hanem az űrbe vitték fel. És ebben az esetben nem angyalokról, hanem földönkívüliekről lehetett szó, a kerubok szekere pedig csakis űrhajó lehetett. Ki tudná ezt már bizonyossággal megállapítani két évezred távlatában?

Bertalan evangéliumának legizgalmasabb részletei ebben a videóban szerepelnek: