Teknősbéka oltotta ki a híresség életét, groteszk halált tartogatott számára a sors

Aiszkhüloszról mindannyian tanultunk az iskolában, őt nevezték „a tragédia atyjának”. Olyan művek fűződnek az ógörög szerző nevéhez, mint a Perzsák, a Heten Théba ellen vagy a Leláncolt Prométheusz.

A Krisztus előtti 5-6. században élt tragédiaköltő ma persze már nem tartozik a legolvasottabb szerzők közé, és talán a diákok sem rajonganak a munkásságáért, de tény, hogy a világirodalom szegényebb lenne az általa is képviselt ókori gyökerek nélkül.

Aiszkhülosz életéről viszonylag keveset tudunk, a két és fél évezrede élt művész földbirtokos családból származott, így a birtokai jövedelméből fenn tudta tartani magát. Feltehetőleg az átlagosnál jobb képzésben is részesült, ezért válhatott belőle a maga korában népszerű szerző.

Biztosra vehetjük, hogy részt vett a híres marathóni csatában, sőt a fivérét el is vesztette a harcmezőn. Feljegyezték, hogy élete során 13 színpadi versenyen aratott győzelmet, majd Krisztus előtt 473-ban sorsdöntő fordulathoz érkezett az élete.

Akkor még nem sejtette, hogy Szicíliában – ahová a szürakuszai türannisz hívta meg magához – furcsa halálnemet tartogat számára a sors. Aiszkhülosz 69 évesen, a harmadik látogatása során tragikomikus módon vesztette életét a ma Olaszországhoz tartozó szigeten.

A legenda szerint egy sas keringett a feje fölött, mégpedig azzal a céllal, hogy a csőrében tartott teknős páncélját valami kemény felületen feltörje. Aiszkhülosz pechjére a madár az ő tar fejét is sziklának nézhette, mert oda ejtette súlyos zsákmányát, a méretes teknős pedig betörte a művész koponyáját.

A sírfelirata természetesen erről a különös végről nem emlékezett meg, már csak azért sem, mert azt maga Aiszkhülosz írta. Érdekes, hogy a szövegben egyetlen szót sem ejtett művészi tevékenységéről, kizárólag a katonai teljesítményéről emlékezett meg.

Fantasztikus akusztikája volt a régi görög színházaknak. Íme: