Egymilliárd év hiányzik a Föld történetéből, és fogalmunk sincs az okáról

A Földön élve viszonylag ritkán gondolkodunk el ennek a különleges bolygónak (hiszen jelenlegi tudásunk szerint csak itt létezik az élet) a történetén, múltján, kialakulásán. Szerencsére megteszik ezt helyettünk a kutatók, akik az évszázadok során számtalan elméletet állítottak fel – hogy aztán jó részüket megcáfolják más szakemberek.

Az elfogadott álláspont szerint Földünk mintegy 4,5 milliárd éves. Ekkor alakult ki maga a bolygó a szilárd felszínével, és 1 milliárd évvel később már az élet is megjelent rajta. Az ózonréteg, a légkör és a mágneses mező létrejötte mind alapvető feltételek voltak ehhez a csodához.

Honnan tudjuk ilyen pontosan, hogy mennyi idős a Föld és rajta az élet? Erről számtalan geológiai nyom, fosszília árulkodik, de mi magunk a génjeinkben is hordozunk információt az evolúcióról, annak folyamatáról.

Kevésbé tudományos megközelítés volt a 17. században élt James Ussher anglikán érseké, aki a Biblia és néhány apokrif irat szövegét fogadta el szó szerinti értelemben. Szerinte a Földet az Úr Krisztus előtt 4004-ben teremtette, míg a Paradicsomból való kiűzetés egy hétfői napon történt, november 10-én.

A 18. század végén James Hutton skót geológus és természettudós már nem tisztelte annyira a Szentírást, hogy az elmélete kialakításánál abba kapaszkodjon. Az általa kiötlött uniformitarizmus szerint az azonos folyamatok mindig ugyanolyan kőzeteket hoznak létre. A természetformáló erők tehát változatlanok maradtak az idők során, és e folyamatok sebességét megfigyelve már a Föld kora is pontosan megbecsülhető.

Ezt a józan megállapítást azonban részben megcáfolja, hogy lényegében 1 milliárd éves „lyuk” tátong bolygónk történetében, amire igen nehéz magyarázatot adni. Általánosságban elmondható, hogy minél mélyebben van egy kőzetréteg, annál régebbi, de ez alól a szabály alól vannak zavarba ejtő kivételek.

Az üledékképződés ugyanis nem megy mindig katonás rendben, a szél, a víz vagy a jég eróziós munkája gyakran elhordja a részecskéket, és ezáltal „összezavarják” a geológiai folyamatokat, hiátusokat alakítanak ki a rétegekben, amelyek alkalmanként millió éves hiányok is lehetnek.

Hutton 1787-ben például a skóciai Siccar Point sziklás hegyfokánál sétált, amikor észrevette, micsoda eltérések mutatkoznak a felsőbb és alsóbb rétegek között. Az alsó, szürkés sziklák kora 425 millió év, a vöröses színű felsőbbeké viszont 345 millió, közöttük pedig egy 80 millió éves „kihagyás” éktelenkedik.

A híres amerikai Grand Canyon esetében még durvább változatát találjuk ennek, ott ugyanis a legkisebb hiátus is 250 millió évet tesz ki. A legnagyobb pedig 1,2 milliárd esztendőt, ekkora a hiány tehát két szomszédos kőzetréteg között, és fogalmunk sincs, mi történhetett vele.

Így tűnik el 1 milliárd év: