Förtelmes gyógymódot használtak aranyérre az ókorban, elvileg bevált

Hagyományos gyógymódok ma is vannak. Az idősebb nagyszülők még esküsznek a nyers burgonya lázcsillapító hatására, aranyér esetén meleg ülőfürdő, derékfájáskor a legkisebb gyermeket kell megkérni, hogy tapossa a fájó részeket. A magyar népi gyógymódok tárháza olyan széles, hogy egy enciklopédiát is megtöltenének a javaslatok. 

Így volt ez már az ókorban is. A különböző testi nyavalyák gyógyítása a mindennapok része volt, kinek ez vált be, kinek az, kísérletezésből sosem volt hiány. Született is erről egy természettudományos enciklopédia, a Naturalis Historia, amit Idősebb Plinius állított össze és 77-ben készült el.

A Naturalis Historia az egyik legkorábbi, fennmaradt iratgyűjtemény, amely összegzi az ókor összes természettudományos ismeretét. A mű 37 könyvből áll, és körülbelül 20 000 tényszerű megállapítást tartalmaz, több mint 100 korábbi szerzőtől idézve.

Egyértelmű, hogy hatalmas mennyiségű ismeretet gyűjtött össze az ókori szerző, különböző korábbi lángelméktől, például Arisztotelésztől, Theophrasztosztól és Celsustól. De utazók, hadvezérek és a római birodalom hivatalnokai által közölt megfigyeléseket is beépítette művébe. Saját tapasztalatai is hozzájárultak az enciklopédiához, különösen a természeti jelenségekkel kapcsolatban.

Utóbbi miatt megpróbálták ráaggatni a szobatudós jelzőt, mondván, hogy túlságosan beindult a fantáziája írás közben és saját elméleteit is tudományosan bizonyított tényként írta le. Azonban kétezer év elteltével felesleges pálcát törni felette. Az akkoriban tudományosnak vélt tézisek jelentős részéről is kiderült azóta, hogy tévesek.

Plinius enciklopédiája rendkívül széles témakört ölel fel

A Naturalis Historia nemcsak a római tudósok eredményeinek összegzése volt, hanem számos olyan hiedelmet és orvosi eljárást is megőrzött, amely ma már mosolyra fakasztja az olvasót. Ennek ellenére ez a mű kulcsfontosságú szerepet játszott az európai tudományos gondolkodás fejlődésében. 

A legfontosabb tudományágak között szerepel természetesen az orvoslás és gyógyszertan is. Ezeken a lapokon a könyv számos olyan orvosi ajánlást tartalmaz, amelyeket ma már különösnek tartunk, de az ókorban bevett gyakorlatnak számítottak:

Fülzúgás ellen: Plinius azt tanácsolta, hogy a beteg fülébe csiganyálat vagy emberi vizeletet csepegtessenek.

Kígyómarásra: A kígyóméreg ellenszereként Plinius döglött kígyó hamujának elfogyasztását javasolta.

Szembetegségekre: Javasolta, hogy farkas májából készült kenőccsel kezeljék a látásromlást.

Fogfájásra: Egy békát kell megfogni a betegnek, a szájába és tenni és ott tartani, amíg el nem múlik a fájdalom. 

Plinius az aranyér kezelésére is sajátos gyógymódokat ajánlott

Az enciklopédia szerint az aranyér kezelésére hatásos lehet a kecskeepe vagy a vizelet alkalmazása. Emellett javasolta, hogy a beteg üljön felmelegített tengervízben, vagy kenjen a problémás területre nyúlzsírból és gyógynövényekből készült keveréket. Hatásosként írta le a fokhagyma kúpként való használatát, de borral való elfogyasztását, majd annak visszahányását is. 

Az aranyérre javasolt legfurcsább gyógymód talán a disznó zsírjából és a szekérkerekek rozsdájából készült krém volt. Hogy erre ki és mikor jött rá, az sajnos nem derül ki az enciklopédiából.