A hegymászó életmód tele van kiszámíthatatlan eseményekkel, ahogy az egy szerelmes brit alpinista leveliből is kiderül.
Hegymászónak lenni sosem volt egy életbiztosítás. Az emberek többsége máig nem érti, mi visz rá valakit arra, hogy az élete kockáztatásával feljusson egy fagyos, rideg hegycsúcsra, ahol már levegő is alig van. Másokat viszont vonz ez a lehetetlennek tűnő küldetés, ami könnyen átcsaphat addikcióvá, amikor a józan észen felül kerekedik a teljesítmény iránti elszánt küzdelem.
George Mallory volt az egyik első brit hegymászó, aki az 1920-as években megpróbálta elérni a Mount Everest szédületes magasságát. A hegymászó az expedíció során papírra vetette élményeit, amelyek most, majdnem egy évszázaddal később egy levéltári digitalizálás során kerültek elő.
A levelek bizonyítékul szolgálnak Mallory reményekkel teljes küldetésének számos pillanatára nézve, de megelevenednek benne félelmei is, melyek végül beigazolódtak, a hegymászó ugyanis eltűnt a csúcstámadás során.
1924. június 8-án Mallory és hegymászótársa, Andrew Irvine elhagyta expedíciós tábort, hogy a csúcs felé törjenek, de soha többé nem látták őket élve.
A hegymászó a cambridge-i Magdalene College diákja volt 1905 és 1908 között, az intézmény a közelmúltban több száz oldalnyi levelezését digitalizálta.
Az Everest-levelek felvázolják Mallory aprólékos előkészületeit és felszerelésének precizitását, valamint rendíthetetlen optimizmusát. Ugyanakkor a levelek a hegymászás sötétebb oldalát is megmutatják: rossz időjárás, egészségügyi problémák, kudarcok és kétségek.
Napokkal az eltűnése előtt Mallory azt írta a feleségének, Ruthnak:
„Ez most egy nagyon rossz időszak. Hatalmas erőfeszítéseket kellett tennünk, nagyon kimerültünk, szomorúan nézek ki a sátor ajtaján a hó és az eltűnő remények világára.”
A levélben azt is leírja, hogy majdnem életét vesztette, amikor mászás közben leomlott alatta a hó, félvakon küzdött (a magaslat miatt csőlátása alakulhatott ki), súlyát egy hasadékba ékelt jégcsákány tartotta és teste csak lógott a levegőben. Ám akkor még sikerült visszajutnia a táborba, ahol a levelet megírta.
Noha a háborút is megjárt Mallory a levelek alapján egyértelműen szerette a feleségét, többször visszatért a Himalájába, még akkor is, amikor már egyre jobban féltette a testi épségét.
A brit hegymászó részt vett Nagy-Britannia első, az Everest lejtőin tett három próbálkozásán: 1921-ben, 1922-ben és 1924-ben. Amikor 1924-ben eltűnt, kevesebb mint két hét volt hátra a 38. születésnapjáig.
Sokan találgatták, hogy Mallorynak és Irvine-nek sikerült-e elérnie az Everest csúcsát. A hegymászókat legutóbb június 8-án, kora délután látta egy expedíciós tag, Noel Odell, aki mögöttük haladt, és messziről megpillantotta őket. Odell később egy kempingben megtalálta a felszerelésük egy részét, de Mallorynak és Irvine-nek nyoma sem volt.
Mallory holttestét az eltűnése után 75 évvel, 1999. május 1-jén találták meg körülbelül 8138 méter magasságban. A ruhájába varrt névtábla alapján sikerült beazonosítani.