Észveszejtő történet rejlik a Szabadság-szobor mögött, Egyiptomnak is köze van hozzá

A New York-i Szabadság-szobor az egyik legismertebb amerikai jelkép. Ritkán gondolunk bele, hogy két kisebb „gond” is akad vele. Egyrészt nem kifejezetten újvilági, hiszen franciák készítették, másrészt pedig nem műalkotásként kellene tekintenünk rá, ugyanis

eredetileg világítótoronynak épült.

1886 és 1906 között így is funkcionált, ám a fényereje nem volt elég nagy ahhoz, hogy napnyugta után biztos tájékozódási pontja legyen a hajóknak. Szűk két évtized után ezért már csupán „egyszerű” szoborként magasodott a Hudson folyó torkolatánál.

A talapzattal együtt 93 tonna súlyú és 225 méter magas alkotás rézburkolata eleinte vörösesbarnában pompázott, de New York lakói nagyjából két évtized után meglepődve vették észre, hogy kékeszölddé változott a patina miatt – végül aztán úgy hagyták, és ma már elképzelni sem tudjuk másnak.

A Szabadság-szobrot a francia állam ajándékozta az USA-nak a Függetlenségi nyilatkozat elfogadásának (1776) századik évfordulójára. Itt is közbecsúszott ugyanakkor némi baki, hiszen nagyon elhúzódtak a munkálatok, így a fantasztikus alkotás felavatására a tervezettnél egy évtizeddel később, 1886-ban került sor.

Megálmodója a szobrász-festő Frédéric Auguste Bartholdi volt, akit túlzás lenne az eredetisége miatt dicsérni. A Szabadság-szobor tervét ugyanis egy korábbi ötlete „felmelegítésével” vetette papírra, igaz, a francia illetékesek rögtön vevők is lettek rá.

Nem úgy, mint bő másfél évtizeddel korábban az egyiptomiak. Ők a frissen átadott Szuezi-csatorna bejáratához akartak egy világítótornyot emelni, Bartholdi pedig a pályázatában egy meglehetősen szokatlan elképzeléssel rukkolt elő.

Az ókori világ egyik csodájának számító, ma már nem létező rodoszi kolosszus mintájára ugyanis egy talapzatra helyezett nőalakot álmodott meg világítótoronyként. Ezt tekinthetjük tehát a New York-i alkotás előzményeként.

Egyiptomról lévén szó, ekkor a francia művész egy lefátyolozott, bal kezében fáklyát tartó arab hölgy alakját tervezte a csatorna bejáratához, de az ottani illetékeseknek

egyáltalán nem tetszett az ötlet.

Bartholdi elképesztően csalódott volt, ugyanis szentül meg volt győződve róla, hogy csakis az ő pályaműve nyerhet. Port Said városához végül egy „sima” világítótornyot állítottak az egyiptomiak, de a francia terv sem ment veszendőbe, hiszen „újrahasznosítva” amerikai ikonná vált.