5000 kilométeres kerítés épült Ausztráliában, de nem a menekültek miatt

Néhány évvel ezelőtt nagy port kavart a magyar kormány azon döntése, hogy kerítést épít a déli határhoz az afrikai országokból Nyugat-Európába tartó menekültek megfékezésére. A módszer távolról sem nevezhető hungarikumnak, a történelem során sok országban éltek ezzel az eszközzel.

Ott van például a berlini fal, a kínai nagy fal vagy a több mint 700 kilométeres izraeli falrendszer, de az amerikai-mexikói határon is egy 1044 kilométeres betonfal választja el a két országot egymástól. Ezekben közös, hogy emberek építették emberek ellen. Ausztrália azonban felhúzott egy több mint 5000 kilométeres drótkerítést, de nem valamiféle ellenséges támadók, hanem egy négylábú miatt.

Az ausztrál „Dingó kerítés” 180 centiméter magas dróthálóból készült, egyes szakaszait éjszaka fénycsövek világítják meg, amelyek felváltva pirosak és fehérek, hogy elijesszék a ragadozót. A lámpák hosszú élettartamú akkumulátorokkal működnek, amelyeket napközben fotovoltaikus cellák töltenek fel. 

A kerítés az 1880-as évek óta áll

Az átkelést a kerítés egyik oldaláról a másikra kapuk teszik lehetővé a járművek számára. Ahol a kerítés metszi a főbb utakat és autópályákat, marharácsokat használnak a nagy sebességű járművek átengedésére.

A kerítésnek egyszerű célja van: távol tartani a dingókat a kontinens viszonylag termékeny délkeleti részétől, ahol nagyrészt már kiirtották őket, és megvédeni a dél- queenslandi juhnyájat.

Ez a világ egyik leghosszabb építménye, eredetileg 8000 kilométeresre tervezték, de végül belátták, hogy 5614 is elég lesz. 

A kerítésnek természetesen komoly környezeti hatása is van. Tény, hogy segített csökkenteni a dingók által elpusztított juhok számát, ám eközben a vadkutyák kizárása csökkentette a biodiverzitást és lehetővé tette a nyulak, kenguruk és emuk populációjának drasztikus növekedését.

Valóban olyan veszélyes a dingó?

A dingó a háziállatként tartott kutyából visszavadult fajta, genetikai elemzések szerint mintegy 8300 évvel ezelőtt érkezett Ausztráliába. 

A juhnyájak hóhéraként tartják számon, ezért a farmerek kíméletlenül pusztítják, ahol érik. Nem szereti az ember társaságát, de talán ez nem is csoda ezek után.

A fiatal dingók kedves, játékos jószágok, ám felnőve bizalmatlanná, harapóssá, rendkívül önállóvá válnak. Mivel ragadozó ösztönük nagyon erős, kutyakénti tartása szinte lehetetlen. 

Egymással is kegyetlenek, az idős és gyenge állatokat a társaik távol tartják a táplálékforrástól és a víztől, így rövid időn belül elpusztulnak.

Falkában a dingók problémamegoldási stratégiája a farkashoz hasonló, azonban ha egy ember valamire rámutat, a dingó a kutyához hasonlóan megérti a mozdulatot.

Ausztrál kutatók megfigyelése szerint a fogságban tartott dingók képesek eszközhasználatra is. Egy megfigyelés szerint magasan lévő tárgyat úgy értek el, hogy a kennelben található állványt odahúzták és arra felmásztak.

Forrás: Wikipedia