Hatalmas fordulat Nagy Sándor elveszett sírjának történetében: mindig is itt volt a szemünk előtt?

Az ókor egyik legsikeresebb uralkodója és hadvezére a makedón Nagy Sándor volt. III. Alexandrosz (ez a hivatalos titulusa) igába hajtotta Egyiptomot és a Perzsa Birodalmat, vagyis az akkor ismert világ nagy részét.

Krisztus előtt 323-ban azonban – mindössze 33 évesen – meghalt Babilonban, és a műve egy szempillantás alatt összeomlott. A holtteste fölött rögtön megindult a marakodás, és végül a birodalomból három jelentős államalakulat emelkedett ki: az Antigonidák Makedóniában, a Szeleukidák Perzsiában, a Ptolemaidák pedig Egyiptomban uralkodtak. Utóbbiak utolsó királynője a szépséges (VII.) Kleopátra volt, aki Krisztus előtt 30-ban halt meg.

Nagy Sándor holttestét eredetileg Egyiptomban akarták eltemetni, isteni „atyja”, Ámon mellé, de aztán olyan döntés született, hogy valódi, „földi” apja, II. Philipposz makedón király mellett nyugodjon. A következő időszakok huzavonája végül oda vezetett, hogy egy idő után már képtelenség volt követni a maradványok fellelési helyét.

Nyilvánvalóan III. Alexandrosz sírjának megtalálása hatalmas szenzáció volna, ezért sokan próbálkoztak a keresésével az elmúlt századokban. Egy új elmélet szerint a nyughely mindig is itt volt a szemünk előtt, sőt Magyarországtól nem is olyan távol.

Néhány kutató azt feltételezi, hogy Nagy Sándor sírja a velencei Szent Márk-székesegyházban van elrejtve.

A 390-es években még valószínűleg az egyiptomi Alexandriában volt, amely várost maga az uralkodó alapított és nevezett el magáról. 400 környékén viszont a híres egyházi tanító, Aranyszájú Szent János már nem találta ott – és lassan megkezdődött a sírhely utáni nyomozás.

Az eltűnés alighanem I. Theodosius római császár intézkedései miatt történt, aki a 4. század legvégén kemény kézzel lépett fel a pogányokkal és azok emlékeivel szemben. Ebbe feltehetőleg Sándor sírja is beletartozott, amit el kellett menekíteni a városból, hiszen a keresztények minden bizonnyal elpusztították volna.

Egy Andrew Chugg nevű kutató azt állítja, hogy az uralkodó maradványai csak úgy úszták meg a barbár bánásmódot, hogy az alexandriaiak „átkeresztelték” a sírját Márk evangélista nyughelyévé. Az újszövetségi alak ereklyéit 815-ben vitték át Velencébe az egyiptomi városból, amit tehát ma az ő csontjainak gondolunk – azok valójában Sándoréi.

A teóriát alátámasztja, hogy a régészek a Szent Márk-székesegyházban találtak egy kőtáblatöredéket, amelyen ősi makedón írásjelek láthatók. Köztük egy nap-szimbólum, amelyet többnyire III. Alexandrosz családjával hoztak kapcsolatba. Vajon mi keresnivalója volna ott egy ilyen leletnek?

Itt is Nagy Sándor sírjának nyomába erednek: