A legősibb magyar szöveg szerepel egy ókori szfinxen?

Amikor a szfinx szót halljuk, akkor a legtöbben az egyiptomi nagy piramis (a gízai Kheopsz-piramis) szomszédságában álló titokzatos Szfinx szoborra gondolnak. Pedig ez az ábrázolás egyáltalán nem volt ritka az ókori világban.

Oroszlántestű, emberfejű, szárnyas mitikus lényről (vagyis szfinxekről) már a görög mitológia is említést tett, a titokzatos Szphinx Thébai városát tartotta rettegésben a legismertebb történet szerint. Egészen addig, amíg Oidipusz meg nem válaszolta a lény fifikás találós kérdését, és ennek hatására a félelmetes szörny elpusztult.

A kutatók hosszú idő óta találgatták, milyen szöveg szerepelhet egy ókori görög szfinxszobron, de végre megszületett a megfejtés. Valójában maga az ősi alkotás már nem is létezik (a 19. században ellopták, és azóta nincs nyoma), csupán egy róla született rajz, ami kétségkívül megnehezítette az írás kibogozását.

Annyi bizonyos volt, hogy görög nyelvű szöveggel állnak szemben a szakemberek. A dekódolást viszont szinte lehetetlenné tette, hogy – mint kiderült – a megszokottól eltérően az írás ezúttal jobbról balra halad, amire sokáig nem gondoltak a régészek – olvasható a Greekreporter oldalon.

A 3. századból származó bronzalkotás Dacia provinciából került elő, vagyis a hajdani Római Birodalom azon területéről, amely a mai Romániában feküdt. A szfinxszobor egy európai méltóság tulajdonába került, de már 1848-ban köddé vált.

A talapzatán lévő felirat közel két évszázada foglalkoztatja a kutatókat. Természetesen a rajzoló sem ismerte az értelmét, viszont szerencsére hűen lemásolta a jeleket. Miután pedig a szakemberek rájöttek, hogy „tükörben” kell olvasni azokat,

a jelentésük is gyorsan feltárult.

A néhány helyen archaikus írásmóddal felrótt szövegnek – döbbenetes módon – magyar vonatkozása is van. Nem véletlen, hogy a Nebraskai Egyetem professzora, Peter Revesz játszott nagy szerepet a dekódolásában, az írás ugyanis egy proto-magyar vers, amelyet görög betűkkel rögzítettek. Nagyjából így szól:

„Íme, imádj: itt van a szent oroszlán”

– ami nyilvánvalóan a szfinx tiszteletére vonatkozó parancsként fogható fel. A romániai lelőhelyéről potaissai szfinxnek nevezett alkotással viszont – úgy tűnik – óriási gondok vannak.

Sokak szerint egyszerű hamisítvány, és talán a rajz alapjául szolgáló bronzalkotás sem létezett soha. Ha így van, akkor Kemény József lehetett a hamisító, az ő gyűjteményéből került elő a rajz – viszont a férfit a 19. század egyik legnagyobb hamisítójaként tartották számon.

Ősi magyar írások megfejtése: