Megalkották egy 41 ezer évvel ezelőtti ősember arcát, így néztek ki elődeink

Az ősemberek alkatilag és arcukat tekintve is különböztek tőlünk. Vonásaik durvábbak voltak, erősebb állkapoccsal rendelkeztek, nagyobb fogaik szélesebb szájban helyezkedtek el, ami segítette a keményebb ételek elfogyasztását. Igaz ez a neandervölgyire és a nemrég felfedezett gyenyiszovai emberre is.

Jellegzetes volt a méretes szemöldökrész, ami szinte az egész, egyébként keskeny homlokot elfoglalta. Ezt a képet erősíti meg az a legfrissebb kutatás, amely során kutatók és a modern technika együttesen megalkották egy gyenyiszovai ember arcát.

A gyenyiszovai ember a Homo nemzetség egy kihalt ősember faja

2008-ban a Szibériában található Gyenyiszova-barlangban találtak a régészek egy ujjpercet, amely alapján megállapították, hogy a gyenyiszovai ember körülbelül 41 000 évvel ezelőtt élt.

A gyenyiszovai ember mitokondriális DNS-e különbözik mind a neandervölgyi emberétől, mind pedig a modern emberétől, de közös őse volt a neandervölgyiekkel. Örökítőanyaga pedig fellelhető a mai melanéziai emberekben és az ausztráliai bennszülöttekben is, ami arra utal, hogy a két csoport keveredett egymással. 

Ősünkhöz John Gurche paleoművész készített arcot. Gurche egy törött koponyát is fel tudott használni a munkához, amit északkelet-kínai munkás találtak és Harbin-koponyaként vált ismertté. A csontot nem lehetett DNS-bizonyítékok kinyerésére használni, de a kutatók a paleoproteomika nevű módszerrel meghatározták a korát. Nagyjából 150 ezer éves lehet és ugyanazon a területen pihent, ahol a gyenisovai ember is barangolt ebben az időszakban. 

Az ősi arc szemeinek méretét úgy becsülte meg, hogy a szemgolyó átmérőjének és a szemgödör méretének arányára hivatkozott, ahogyan az az afrikai majmokra és a modern emberekre jellemző. Majd a koponya kövületen lévő jelöléseket használta, hogy a rágóizmokat a megfelelő helyre helyezte.

“Gurche egy széles szájú, robusztus szemöldökkel rendelkező modellt hozott létre, ezek a tulajdonságok kiemelik közös származásunkat és ennek az elveszett csoportnak a sokszínűségét”

– olvasható az Earth.com cikkében.

Ma már tudjuk, hogy a gyenyiszovai ember igazi felfedező lehetett, valószínűleg messzire merészkedett, maradványai és a DNS-nyomok Szibériától Délkelet-Ázsiáig bizonyítják megjelenését.

Egyes szakértők arra utalnak, hogy amikor találkozott a Homo sapiens-szel, közös utódokat hoztak világra. Ez a keveredés megnövelte őseink azon képességét, hogy megbirkózzanak az ismeretlen magassággal és különböző betegségekkel.

Azt azonban még mindig nem tudjuk, hogy miért tűntek el, ahogy azt sem, hogyan tudtak ilyen nagy távolságokat megtenni. A National Geographic februárban egy hosszabb elemzést szentel a témának, ekkor lesz hivatalosan is bemutatva a gyeniszoval emberről készített arcmás is.