Több ezer csótányból épített biorobot csapat segítheti a katasztrófák utáni kutatást?

Nemcsak a kutya, a macska vagy a hörcsög lehet házikedvenc. A madagaszkári sziszegő csótány a világ egyik legnagyobb csótányfaja, ami sokak otthonában megtalálható, de nem azért mert kártevőként beköltöznek az épületekbe, hanem mert szelídségük és könnyű kezelhetőségük miatt háziállatként tartják őket. 

Ezek a rovarok akár 8 centisre is megnőnek, a legtöbb ember számára rémségek, de a kutatók gyakran használják laboratóriumi kísérletekben a méretes példányokat. Nagy méretük ugyanis lehetővé teszi, hogy egyszerűbben lehessen apró eszközökkel felszerelni őket, és biohibrideket alkotni belőlük.

A csótánybiorobotokkal végzett kísérletek számos tudományos és gyakorlati előnnyel járnak. Az állatok mozgásának irányítása és szenzorokkal való felszerelése forradalmi lehetőségeket kínál több területen, például a katasztrófaelhárításban és a környezeti monitorozásban.  

A kutatók több okból is a csótányokat tartják ideális alanynak

A csótányok rendkívül ellenállóak és képesek szélsőséges körülmények között is életben maradni. Kis méretük és mozgékonyságuk lehetővé teszi, hogy szűk, nehezen hozzáférhető helyekre is eljussanak. Az idegrendszerük viszonylag egyszerű, így könnyebben irányíthatók elektromos impulzusokkal.  

A csótányokból létrehozott biorobotokat különféle célokra tesztelik jelenleg is. Alkalmasak lehetnek földrengések után romok alá szorult emberek felkutatására, ahol drónok vagy nagyobb robotok nem tudnak bejutni, olvasható a CNN cikkében. 

Emellett mérgező gázok, sugárzás vagy egyéb veszélyes anyagok miatt veszélyes helyeket is felderíthetnek. És persze ne legyünk naívak, kémkedésre is bevethetők, bár ez etikai kérdéseket is felvet.

A kamerán és hangrögzítő eszközökön kívül egyéb miniatűr szenzorokat is a hátukra lehet erősíteni. Például hőmérsékleti és légköri adatokat továbbító készülékeket. 

Mit mondanak az állatvédők?

Az állatvédő szervezetek gyakran kritizálják ezeket a kísérleteket, mondván, hogy: felesleges szenvedést okoznak vele az állatoknak, illetve a csótányokat csupán eszközként kezelik, figyelmen kívül hagyva érzékelésüket és jólétüket. Az irányított mozgás pedig okozhat fájdalmat, de az biztos, hogy súlyos beavatkozás az állatok természetes viselkedésébe. 

Annak érdekében, hogy ne okozzanak felesleges sérülést az állaton, a kutatók robotkar segítségével helyezik fel a szenzorokat a csótányok páncéljára. A robotok számítógépes látás és mélytanulási rendszer segítségével önállóan elvégzi az elektródák beültetését a szén-dioxiddal altatott állatokon, miközben felmérik és megtalálja a rovar testén a legoptimálisabb helyet a művelet elvégzéséhez. Kevesebb, mint két perc is elég a művelet elvégzéséhez és a rovar máris bevethető.

A kutatók szerint a rendszer annyira hatékony, hogy akár egy valódi gyárat is létre lehet hozni a segítségével, ami ontja magából az élő robotokat.