Az első fogkrém az egyiptomiakhoz köthető, meglepő alapanyagokból állították össze, egy állat is kellett hozzá.
Az ókori Egyiptomban élt emberek nemcsak a lenyűgöző piramisokkal, fáraókkal és a fejlett orvostudománnyal írták be magukat a történelembe, hanem számos olyan találmányt is megalkottak, amelyek évszázadokkal később is meghatározzák az emberi civilizáció fejlődését. Az egyiptomiak a matematika és a kultúra területén is úttörő szerepet játszottak, de számos, a mindennapi élethez kapcsolódó eszközt és módszert is nekik köszönhetünk.
Az egyiptomiak találták fel a papiruszt, a világ első írásos anyagát, amely a papirusznád szárából készült. Ezzel együtt kifejlesztették a tintát is, amelyet korom, növényi kivonatok és víz keverékéből állítottak elő. Ezek a találmányok forradalmasították az írást és az adminisztrációt, és lehetővé tették, hogy az ókori tudás írott formában fennmaradjon.
Az egyiptomiak három évszakból álló, 365 napos naptárt készítettek, amely a Nílus áradásain alapult. Az első napórák szintén az ő találmányaik, amelyek a nap és az éjszaka szakaszainak mérésére szolgáltak.
Fejlett orvostudományi módszereket alkalmaztak. Sebészeti eljárásokat hajtottak végre, a sebek kezelésére mézet és gyógynövényeket használtak, amelyek természetes antibakteriális hatással bírtak.
A világ első orvosi szövegei, például az Ebers-papirusz, az egyiptomi orvoslás magas szintjéről tanúskodnak. Ebből tudjuk, hogy rákos daganatok gyógyításával is próbálkoztak, de akár kezdetleges agyműtéteket is elvégeztek.
Ma minden fürdőszobában megtalálható a fogkrém, amit először ők fejlesztették ki, alapanyagai közé tartozott az őrölt ökörpatacsont, a hamu, a tojáshéj és a különféle növényi porok. Ez az ősi fogkrém erősen koptató hatású volt, gyakori használata a fogzománcnak sem tett jót, de hatékonyan tisztította a fogakat.
Egyes történészek szerint Egyiptomban nemcsak az előkelőségek, hanem mindenki sminkelte magát. A Nílus-menti nép híres voltak a szépségápolás iránti szenvedélyéről is. Kifejlesztették a szemfestéket (kohl), amely ólomoxid és állati zsírok keverékéből készült. Ez nemcsak esztétikai célt szolgált, hanem védte a szemet a napsugárzástól és a fertőzésektől is.