Párna helyett kőkemény fejtámlát használtak az ókori Egyiptomban, a kényelem másodlagos lehetett

Az egyénileg kialakított alvási szokásaink között szerepel az is, hogy milyen párnán szeretjük álomra hajtani a fejünket. Van, akinek elég egy nagy párna, mások legalább 2-3 kispárnát választanak maguknak, és sokszor az sem mindegy, hogy kemény vagy puha, természetes vagy mesterséges anyagokkal van kitömve. Ezzel szemben kétezer éve az egyiptomiak magas fejtámlára fektették a fejüket és úgy aludtak.

Az alváshoz használt fejtámlák díszes, faragott változatai fáraók és a nemesek temetkezési kellékei között is gyakran előfordultak. Ezeket az eszközöket fából, kőből, égetett agyagból, ritkábban elefántcsontból készítették.

Az anyag megválasztása a felhasználó társadalmi státuszától és anyagi lehetőségeitől függött.

A párna kényelmesebb lehet...

A fejtámaszok csak első ránézésre tűnnek kényelmetlennek, stabil támasztékból és egy ívelt felső részből álltak, amely a nyak és a fej komfortos megtámasztására szolgált. Azonban nemcsak kényelmi eszközök voltak, hanem szimbolikus jelentőséggel is bírtak.

Az egyiptomiak hittek abban, hogy a fejtámaszok védelmet nyújtanak az alvó számára, különösen az ártó szellemekkel szemben. Sízvesen díszítették szimbolikus mintákkal és hieroglifákkal, amelyek további védelmet biztosítottak és kifejezték az istenekhez való kapcsolódást.

Persze a praktikus okok sem elhanyagolhatók, valószínűleg a bogarak, fülbemászók, pókok ellen is nyújtott bizonyos fokú védelmet az alváshoz használt fejtámasz.

Az egyik legismerteb ilyen lelet Tutanhamon fejtámasza, amelyet a fáraó sírjában találtak. Gazdagon díszített remekmű, kiváló minőségű anyagokból készült, ami a fáraó magas státuszát tükrözi.

Hogyan aludtak az ősi egyiptomiak?

Az ágyakhoz matracokat, szőnyegeket és állatbőröket használtak, hogy kényelmesebbé tegyék az alvást. A gazdagabbak külön hálószobával rendelkeztek, míg a szegényebbek gyakran közös helyiségekben aludtak.

A hálószobák hűvösek és sötétek voltak, hogy elősegítsék a nyugodt alvást, használtak szellőztető rendszereket és árnyékolókat is a hőmérséklet szabályozására.

Ma már ritka, de az egyiptomiak az ókorban szívesen aludtak a házaik tetején vagy az udvaron a forró nyári hónapokban, hogy elkerüljék a hőség miatti kellemetlenségeket. A tetőn való alvás friss levegőt biztosított és hűvösebb volt, mint a zárt helyiségek. Az álmoknak nagy jelentőséget tulajdonítottak, úgy vélték, hogy azok az istenek üzenetei, és gyakran fordultak jósokhoz vagy papokhoz álmaik értelmezéséért.

Forrás: SJD