Tutanhamon halála: sánta és mozgáskorlátozott lehetett rövid élete utolsó szakaszában

Az Amerikai Orvosszövetség lapjában, a JAMA-ban megjelent tanulmány különös figyelmet szentel néhány híres egyiptomi múmiának, köztük Tutanhamonnak. A tanulmány jelentőségét hangsúlyozta Frank Rühli, a Zürichi Egyetem anatómiai intézetének kutatója és a svájci múmiaprojekt társelnöke. Rühli azonban kiemelte, hogy a végkövetkeztetések nagy része feltételezéseken alapul.

A tanulmány szerint Tutanhamon egyik lábszárcsontjában csontelhalást (nekrózist) diagnosztizáltak, és a DNS-vizsgálatok kimutatták, hogy a fáraó fertőzött volt a malária kórokozójával, a Plasmodium falciparummal. 

A Záhi Havvász vezette egyiptomi szakértői csoport arra a következtetésre jutott, hogy Tutanhamon legyengült szervezete több tényező, köztük a lábszártörés miatt nem tudott ellenállni a fertőzéseknek, és ez végül a halálához vezetett.

Giuseppe Novelli, a római Tor Vergata Egyetem orvosgenetikai laboratóriumának vezetője szerint nem meglepő, hogy Tutanhamon maláriás volt, mivel ez a betegség akkoriban gyakori volt Egyiptomban. 

Novelli hozzáteszi, hogy az ilyen vidékeken élők, akik gyermekkorukban túlélték a maláriát, részleges immunitást szereztek. Mivel a múmiák belső szerveit eltávolították, lehetetlen határozott diagnózist felállítani, és nincs olyan adat, amely bizonyítaná, hogy Tutanhamon halálát valóban a malária okozta.

Más szakértők szerint Tutanhamon lábsérülésének lehetnek alternatív magyarázatai is. 

Gino Fornaciari, a Pisai Egyetem paleopatológiai intézetének igazgatója szerint lehetetlen diagnosztizálni a csontelhalást pusztán a komputertomográfiai felvételek alapján. Philippe Charlier, a franciaországi Raymond Poincaré Kórház patológusa szerint a felvételeken látható elváltozások a mumifikálás során is kialakulhattak égés vagy ütődés következtében.

A szakértők azt is vitatják, hogy a fáraó sírkamrájában talált több mint 130 sétabot Tutanhamon mozgáskorlátozottságát bizonyítanák. 

Gino Fornaciari szerint az ókori Egyiptomban, ahogy más keleti kultúrákban is, a bot a hatalom jelképe volt. Az sem bizonyítja Tutanhamon betegességét, hogy sírjába különböző magvakat, gyümölcsöket és leveleket helyeztek el - ezek nem medicinák voltak, hanem a túlvilági létre szánt útravalók.

Albert Zink professzor, a bolzanói múmiaintézet igazgatója és a JAMA-tanulmány egyik társszerzője elismeri, hogy sohasem lehet teljesen bizonyítani, hogy Tutanhamon halálát a malária okozta, noha a kórokozó jelenléte felveti ezt a lehetőséget. 

Ugyanakkor Zink professzor biztos a csontelhalás diagnózisában: a nekrotikus rész körül kialakult csontképződés arra utal, hogy ez még Tutanhamon életében következett be. Zink egyetért azzal, hogy lehetnek alternatív magyarázatok a sírkamrában talált botokra és növényekre, ám kiemeli, hogy az adott magvakat, gyümölcsöket és virágokat lázcsillapításra használták az ókori Egyiptomban.

További kutatások szükségesek

Tutanhamon körülbelül 18 vagy 19 éves korában halt meg. Fáraóként uralkodása rövid volt, mindössze körülbelül 9-10 évig tartott. Kr. e. 1332-ben lépett trónra, valószínűleg 9 éves korában, és Kr. e. 1323-ban halt meg, testi fogyatékosságának oka lehetett az is, hogy a szülei, ahogy a legtöbb fáraó esetében, neki is testvérek voltak.

A Tutanhamon halálának pontos okát övező rejtély továbbra is számos kérdést vet fel. Bár a jelenlegi kutatások előrelépést jelentenek, a végső igazság megismeréséhez további vizsgálatokra és új technológiákra van szükség. A történészek és a tudósok folyamatosan dolgoznak azon, hogy a rendelkezésre álló adatokból minél pontosabb képet alkothassanak az ókori Egyiptom történelméről és Tutanhamon életéről.

Forrás: Live Science