Testünk öt érzékelési módján túl létezik egy rejtélyes hatodik, amely például abban segít nekünk, hogy ránézés nélkül is tudjuk, hol vannak éppen a testrészeink. Ennek a speciális képességnek régóta zajlik a kutatása.
Kereken negyedszázada, 1999-ben mutatták be a Hatodik érzék című misztikus horrorfilmet, amely a végén lévő (Bruce Willisszel kapcsolatos) meglepő fordulatról maradt igazán emlékezetes. A kifejezés pedig – hatodik érzék – bekerült a köznyelvbe, és máig gyakran előkerül a beszélgetésekben.
Az ember az érzékszerveivel elvileg ötfajta érzékelésre (látás, hallás, ízlelés, tapintás, szaglás) képes, de tudományosan is megalapozottan létezik egy rejtélyes hatodik „érzékszervünk”, tulajdonképpen a tudatunk, amely alkalmanként a meghökkentően pontos, a jövőben beigazolódó megérzésekkel bizonyítja létezését.
Szélesebb körű kutatása az 1930-as években kezdődött, és már akkor bebizonyosodott, hogy vannak közöttünk olyan emberek, akiknek a hatodik érzéke egészen döbbenetes módon fejlett. Ők azok, akik képesek például egy összekevert kártyapakliból megmondani, hogy milyen alakú minta található a soron következő lapon – és
Egy friss tanulmány pedig azt igyekszik feltárni, hogyan is működik ez a bizonyos hatodik érzék. Csendben dolgozik a „háttérben”, de folyamatosan információt gyűjt az izmok, ízületek mozgásából, majd továbbítja mindezt a központi idegrendszerhez.
Speciális idegsejtek teszik lehetővé, hogy folyamatosan érzékeljük testünk helyzetét a környezetünkben, például ránézés nélkül is tudjuk, hol vannak éppen a testrészeink. A kutatók ezt a propriocepció nevű érzéket nevezik „hatodik érzéknek”, vagyis kifejezetten az emberi testre vonatkoztatják, jövőbeni események előrejelzésére nem tartják alkalmasnak.
Új kutatások hoznak közelebb bennünket ennek megértéséhez, korábban ugyanis a szakemberek nem látták működés közben a testérzékelő neuronokat. Most viszont már igen, ez pedig egy lépéssel közelebb visz minket például különféle precíziós terápiák kidolgozásához.
A jövőben minden bizonnyal képesek leszünk fejlett neuroprotézisek létrehozására. San Franciscó-i kutatók máris sikerrel alkalmaztak egy ilyet egy paralízises, beszédképtelen betegnél. Bár az illető hangképző szervei nem működtek, az agyából azok felé irányuló ingereket sikerült felfogni és egy speciális eszközzel megszólaltatni, ezáltal a páciens kommunikálni tudott a környezetével.
Propriocepció – ezt jelenti a nehezen kimondható szó, és így fejleszthető a képesség: