Valóban segít a D-vitamin a rák elleni küzdelemben? Íme a tudományos válasz

A D-vitamint kétféle módon juttathatjuk a szervezetünkbe. Egyrészt az étrendünkön keresztül – például zsíros halak, tojássárgája vagy táplálékkiegészítők elfogyasztásával –, másrészt napfény hatására, ilyenkor a bőrünkben termelődik. A D-vitamin döntő szerepet játszik az anyagcserénkben, valamint csontjaink, izmaink, idegeink és immunrendszerünk működésében, és most már bizonyított az is, hogy segít a rák elleni védekezésben. Egy állatkísérlet azonban újabb megvilágításba helyezte a témát.

Rákkutatók egy laboratóriumban olyan egerekkel dolgoztak, amelyekben kimutatható az a gén, amelyről feltételezik, hogy szerepet játszik a rák kialakulásában. Rákos sejteket ültettek át ezekbe az állatokba hogy nyomon kövessék, mennyi időbe telik, amíg a sejtek daganattá nőnek. Ehhez kikapcsolták a D-vitamin-kötő fehérje termelődéséért felelős gént az egerek szervezetében, amely arra hivatott, hogy csökkentse a ráksejtek növekedését. 

Az egerek egy ketrecben éltek azon társaikkal, akiknél nem kapcsolták ki a D-vitamin-kötő fehérje termelődést. A kutatók arra számítottak, a kikapcsolt génnel rendelkező egyedek testében gyorsabb lesz a rákos sejtek növekedése, de ez nem következett be. Meglepetésre kiderült, hogy a ketrectársak daganatai is lassabban nőttek. De miért lassítja a tumor növekedését normál egerekben is a rákkal szemben ellenállóbb állatok közelsége? Ennek egyik magyarázata, hogy az egerek megették egymás székletét.

Annak tesztelésére, hogy a hatásnak van-e köze a genetikailag módosított egerekben élő bélmikrobákhoz, az orvosok antibiotikum kúrára fogtak néhány deaktivált gént tartalmazó egeret. Az állatokban ezzel együtt megszűnt a rákkal szembeni rezisztencia, így világossá vált, hogy az egérürülékben lévő bélbaktériumok valamilyen módon lassítják a daganat növekedését. 

Magasabb D-vitamin szint = hatékonyabb védekezés a rák ellen

A magasabb D-vitamin szint azoknál az egereknél volt mérhető, amelyeknél, kikapcsolták a D-vitamin-kötő fehérjéért felelős gént. Ez elősegítette egy baktérium – a Bacteroides fragilis – szaporodását, ami az emberi vastagbélben is gyakori. Ezek a baktériumok erősítik az immunrendszert. 

A gén kikapcsolása, a D-vitamin mennyiségének növelése a genetikailag normális egerek táplálékában, vagy több Bacteroides fragilis hozzáadása az egérbélbe, mind ugyanazt a hatást eredményezte: több gyilkos T-sejt támadta meg a daganatot, és lassította annak növekedését.

Magasabb D-vitamin szinttel az egerek jobban reagáltak az immunterápiára is. 

Az orvosok szerint nem lenne bölcs dolog elhamarkodottan következtetéseket levonni magunkról az egereken végzett kísérletek alapján, elvégre 75 millió évnyi evolúció választja el az egereket és az embereket. Azonban a felismerés újabb módszereket adhat a rákgyógyításban használt terápiák fejlesztéséhez.

D-vitamin és napfény: mennyit napozhatunk?

A napfény vitathatatlanul a legoptimálisabb módja a szükséges mennyiségű D-vitamin begyűjtéséhez. Ingyenes, és a szervezetünk képes önszabályozni a nap hatására termelt D-vitamin mennyiségét, így a túladagolás valószínűtlen. Szakértők szerint napi 5-30 perc fényvédőkrém nélküli napozás elegendő, efölött azonban már káros lehet, ha nem használunk védőkrémet a nap káros sugarai ellen.

A szolárium a D-vitamin-pótlásában nem javasolható – mondja dr. Emri Gabriella bőrgyógyász szakorvos. Hasonlóan vélekedik a kérdésben dr. Rüdiger Greinert biofizikus kutató is: 

„Aki hetente egyszer jár szoláriumba, annál az illetőnél egy év alatt duplájára növekedhet a rák kialakulásának kockázata. Aki 35 éves kor alatt rendszeresen jár szoláriumba, annál a melanoma kockázata duplájára növekszik.”