Végzetes volt az utolsóként felvett jelenet a színésznő számára, a készítők benne hagyták a filmben a tragikus képsorokat.
A 20. század hajnalán a magyar némafilmipar izgalmas virágzásnak indult. Tehetséges fiatalok, álmaikat kergetve, egyre többen álltak a kamerák elé, remélve, hogy művészetükkel nyomot hagynak a világban. Köztük volt Imre Erzsi, a mindössze 18 éves, törékeny szépségű színésznő is, akinek tragikusan rövid sors jutott osztályrészül.
1913 nyarán Kolozsvár festői tájain zajlott a Sárga csikó című némafilm forgatása. A fiatal színésznő, aki lelkesedéssel és szenvedéllyel vetette bele magát a munkába, egy izgalmas jelenthez készült, fogalma sem volt róla, ez okozza majd a végzetét. A rendező utasítására egy csónakból kellett a sebes sodrású Szamos folyóba ugrania. Erzsi habozás nélkül engedelmeskedett, hiszen mindent megtett volna a film sikeréért.
Ám a sors kegyetlen játékot űzött vele. A hömpölygő, kegyetlen víztömeg egy alattomos örvénybe rántotta, és a mélybe húzta. A fiatal lány kétségbeesetten küzdött az életéért, de hiába várta a segítséget.
A parton álló stáb döbbenten figyelte a történteket, tétovázva, időt vesztegetve – talán mert nem ismerték fel azonnal a veszély valódi súlyát. Azt gondolhatták, a szerepét játssza a színésznő, a kamerák forogtak tovább. Mire bárki a segítségére siethetett volna, Erzsi már eltűnt a habok alatt.
A tragédia megrázta az egész filmipart, de a forgatás nem állt le. A Sárga csikó alkotói, döbbenetes módon, meghagyták a végzetes jelenetet a filmben, sőt a film külföldi népszerűsítéséhez is felhasználták a tragikus történetet. A közönség így egy haldokló angyal utolsó pillanatait láthatta a vásznon – fájdalmas emlékeztetőként egy csodás tehetség eltűnésére.
Imre Erzsi története ma is megrendítő tanulságként él tovább: a művészet és az élet törékeny határvonalán olykor kegyetlen árnyak vetülnek a legfényesebb csillagokra is. A színésznő egyetlen élő rokona az édesanyja volt, akit a lánya tartott el. Megígérték a film készítői, hogy gondját viselik, ám egy nevetséges összegű kártérítés kifizetése után magára hagyták a gyászoló asszonyt.
A magyar médiatörténelem sajnos több tragédiát is jegyez az elmúlt évtizedekből. Varga József kellemes, selymes, mély hangját különösen kedvelték a nézők a hetvenes években, mindenki nyugodt és kiegyensúlyozott embernek ismerte.
Varga egy élő adás közben érezte, hogy baj van, hirtelen rosszul lett, de mindent megtett, hogy a nézők ezt ne vegyék észre. Amíg csak tudott, úgy tett, mintha minden rendben lenne, eközben azonban a szíve épp az utolsókat ütötte. Utolsó erejével még elmondta az előírt szöveget, majd amint elkapcsolt a stúdióból a rendező, Varga József a földre rogyott és elterült, olvasható az újságmúzeum.hu cikkében.
A kollégák azonnal mentőt hívtak, de már nem tudták visszahozni az életbe a műsorvezetőt. A következő napokban, hetekben mindenki arról beszélt, hogy élő adásban halt meg a Magyar Televízió műsorvezetője, sokkolta a nézőket is az eset.
Később a rendező és az operatőr azt mondta, látták, hogy nincs minden rendben, de nem gondoltak arra, hogy ilyen komoly a baj. Ez történhetett Imre Erzsi esetében is, a Sárga csikó című filmből csak egy rövid, 135 méter hosszú töredék maradt fenn.