Az úttörők fél évszázadon át meghatározták az iskolai közösségek életét, jellegzetes tárgyaik mai is emlékeket ébresztenek azokban, akik átélték ezt a korszakot.
A Kádár-korszakban rengeteg olyan használati tárgy, játék, ruházati termék és bútor készült, melyekre ma nosztalgiával tekintünk. Nagy választék nem volt, így sok háztartásban ugyanazokkal a társasjátékokkal játszottak a gyerekek, a megtévesztésig hasonló rekamién heverészve, akár otthon voltak, akár bármelyik osztálytársuknál töltötték a délutánt. Közben majszolhatták a pilóta kekszet és a négercsókot.
Az iskolai úttörőcsapatok közel fél évszázadon át meghatározták a magyar gyerekek mindennapjait, így nem csoda, ha ez az egyik legemlékezetesebb része a Kádár-korszaknak.
A szocializmus alatt az iskolás gyermekek túlnyomó többsége a tagja volt valamelyik őrsnek vagy rajnak, amelyben a kommunista ideológiai nevelés döntő szerepet játszott. Emellett sportlehetőségek, KISZ-es nyári táborok, színjátszókörök, akadályversenyek, kirándulások is gazdagították a gyerekek hétköznapjait.
Jellegzetes tárgy volt ebben a korszakban az úttörő síp, amit sokan a mai napig megőriztek maguknak. Aukciókon is hozzá lehet jutni a jellezgetes műanyag síphoz, piros nyakbaakasztóval.
Az ünnepségeken és a csapatgyűléseken minden gyereknek egyforma egyenruhát kellett viselnie. A fiúk nadrágot, a lányok szoknyát hordtak, az úttörőöv, a nyakkendő és a síp mindenki öltözékéhez hozzátartozott.
Fotó: Pinterest
Az úttörő nyakkendők eleinte fehér alapon két vörös, majd kék csíkkal voltak ellátva, s ezt követte a vörös nyakkendő elterjedése, ami a kezdetekben a kitűnő munkát végző úttörők kiváltsága volt.
“Az őrsök, csapatok és rajok külön-külön sajátos szimbóluma a csapatzászló volt. Minden közös nagygyűlés a zászló bevonulásával kezdődött Az iskolákban a ballagási szertartás külön napirendi pontja volt, amikor a nyolcadikosok átadták zászlójukat a hetedikeseknek”
– olvasható Bpretro.com oldalon.
Érdemes egyszer átfutni az úttörők 12 pontját is, amit minden gyereknek fejből kellett tudnia, ha álmából felébresztették is:
Az úttörő hű gyermeke hazánknak, a Magyar Népköztársaságnak, felelősséggel dolgozik érte.
Az úttörő erősíti a népek barátságát, védi a vörös nyakkendő becsületét.
Az úttörő szorgalmasan tanul, a világ és önmaga megismerésére törekszik.
Az úttörő gyarapítja és védi a szocialista társadalom értékeit.
Az úttörő ahol tud, segít, és önként szolgálja a közösséget.
Az úttörő igazat mond és igazságosan cselekszik.
Az úttörő szereti, tiszteli szüleit, nevelőit és az idősebbeket.
Az úttörő igaz, hű barát.
Az úttörő bátor és fegyelmezett.
Az úttörő szereti és védi a természetet.
Az úttörő edzi testét és óvja egészségét.
Az úttörő úgy él, hogy méltó legyen a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagságára.
1990-ben egyik napról a másikra megszűnt a Magyar Úttörők Szövetsége. Habár papíron a mai napig létezik, már csak néhány önkéntes úttörő tanulja énekelgetve a tűzgyújtás és a csomókötés fortélyait. Az egyik utolsó hivatalos úttörő avatásról szerencsére készült egy felvétel, ami felidézi a korszak hangulatát: