Az ókori egyiptomban gyógyszerként is tekintettek arra az élelmiszerre, ami nem tud megromlani.
A múlt század egyik, ha nem a legnagyobb régészeti felfedezése volt Howard Carter egyiptomi leletgyűjtése. A kalandor történész 1922-ben fedezte fel Tutanhamon sírját. A fáraó szarkofágját, múmiáját és személyes tárgyait évezredeken át őrizte a sivatag. Köztük egy különleges agyagedényt is, amiben egy bizonyos élelmiszer volt és amit még Carterék is megkóstolhattak, mert nem romlott meg.
Minden idők egy legmegdöbbentőbb lelete között ott van Tutanhamon agyagedénye, amiben ókori méz volt és több mint 3000 év után is ehető maradt.
A méz gyakorlatilag egy örökéletű élelmiszer, ha megfelelő körülmények között tárolják. Ennek több oka van, először is rendkívül kevés vizet tartalmaz, így a baktériumok és gombák nem tudnak benne elszaporodni.
Másrészt a méz pH-értéke 3-4, ami szintén kedvezőtlen a mikroorganizmusok számára. Az édes nedü ezért természetes antibakteriális tulajdonságokkal rendelkezik, a benne található hidrogén-peroxid és más enzimek segítenek elpusztítani az emberre ártalmas kórokozókat.
Az egyiptomiak már az ókorban is tartósítószerként és gyógyító szerként használták a mézet. Nemcsak élelmiszerként fogyasztották, hanem sebek kezelésére és balzsamozásra is alkalmazták.
A fáraók sírjaiban nemcsak kincseket és díszes tárgyakat találtak, hanem számos meglepő és különleges lelet is előkerült. Szintén Tutanhamon sírjából származik egy vasból készült tőr, amelynek anyaga egy meteoritból származik. Ez azért is figyelemre méltó, mert az ókori Egyiptomban a vas még rendkívül ritka volt, „égi fémtől” (meteoritoktól) származott.
A mézen kívül Tutanhamon mellett több ezer éves borral teli edényeket is találtak. Ezeket már nem tudták megkóstolni a régészek, de az edények megőrizték az alkoholos ital illatát és összetevőinek egy részét is.
Szintén Tut vitte magával a túlvilágra azt a társasjátékot, a Szenet-et, amit a régi egyiptomiak szívesen játszottak.
Nemcsak Tutanhamon sírjából tájékozódhatunk az ókoi egyiptomi mindennapokról. II. Ramszesz és más fáraók sírjában találtak értékes leleteket. Hatalmas, részletesen kidolgozott szobrok kerültek napvilágra, amelyek a fáraó isteni státuszát hangsúlyozták. Épen maradt hajfürtök, mumifikált állatok, például macskák, de még oroszlánok is részét képezik ma a múzeumi gyűjteményeknek.
Egyes fáraók sírjaiban a szolgáik és testőreik is velük együtt lettek eltemetve, hogy a túlvilágon is szolgálhassák őket. Ők voltak azok, akik ígéretet tettek, hogy a fáraó halálakor ők is meghalnak és elkísérik a következő helyszínre.
Emellett féldrágakövekből készült „mágikus” amuletteket, az elhunytat védelmező varázstárgyakat is gyakran helyeztek a sírokba, ezek közül néhányat még mindig nehéz megfejteni.
Ma úgy tűnik, mintha a fáraók egész életükben a halál utáni létre készültek volna. A piramisokat évtizedekig építették, sírjaik pedig padlótól a plafonig tele voltak meglepő, misztikus és néha hátborzongató tárgyakkal.
[[v]]