Megeszed a műbelet a szalámival, kolbásszal együtt? Nem jó ötlet!

A húsáruk egy részét úgynevezett műbélbe töltik, amelyet sokszor szigorúan a „nem ehető” jelzővel ruháznak fel. Akadna elég természetes bél is a vágóhidakon (sőt bőrből is készítenek csomagolást), ám azok gyorsan romolnak, fokozottan ügyelni kell velük kapcsolatban a higiéniára, ezért az alternatív megoldások sokkal népszerűbbek az ágazatban.

A főtt félszáraz árukhoz (szalámi, vastagkolbász, turista) általában a Faser-beleket használják, amelyek cellulóz alapú impregnált papírból készülnek. Erősek, valamint áteresztik a füstöt és a vízgőzt, vagyis a feldolgozás során igen praktikusak.

Gyakran sertés- vagy marhakollagénből, illetve a manilakender nevű növény rostjaiból állítják elő. Vagyis természetes alapanyagokból áll, ám a nehéz emészthetősége miatt nem ajánlják, hogy rendszeresen megegyük – a szalámi finomabb nélküle.

Ugyancsak veszélyesek a poliamid (PAZMR) műbelek, ezeket többnyire a könnyen hámozható felvágottakon, illetve a kenőmájasokon találjuk. Érdemes is őket eltávolítani, mert ezeket extra tartósságra tervezték, védelmet nyújtanak még a baktériumok, vírusok és a penész ellen is. Elvileg nem mérgező, de nagy mennyiségben egyáltalán nem egészséges,

az emésztőrendszerünknek alaposan feladja a leckét.

A szárazkolbászok héját is érdemes eltávolítani, bár ez nem a legegyszerűbb feladat. Biztosan sokan szembesültek már azzal, hogy szinte négyzetcentiméterenként kell letépkedni róluk, és ezért hamar elmegy mindenkinek a kedve tőle.

Pedig van egy egyszerű megoldás is: vágjunk le egy akkora darabot a kolbászból, amennyit fel kívánunk használni, majd vizezzük be, és a héj ettől könnyen leválik. Azért nem érdemes az egész szálat így kezelni, mert ha a maradékot visszatesszük a hűtőbe, akkor könnyen megpenészedik.

Így birkózzunk meg a makacs héjjal: