maxinewz.hu
Keresés
Menü megnyitás
Borítókép:  Pixabay (képünk csak illusztráció)

Amit a régészek már korábban is sejtettek, az a hajdani kikötőváros páratlan leletei révén végre bizonyosságot nyert.

A közigazgatásilag Rómához tartozó Ostia Antica régészeti park Olaszország nyugati tengerpartján, a Tiberis (ma: Tevere) folyó torkolatában helyezkedik el. A Krisztus előtti 6. századtól állt itt egy település, amely nyüzsgő kikötővárossá vált, és egészen a 3. századig (vagyis csaknem egy évezreden át) virágzott.

A pezsgő kereskedelmi élet révén szinte mindenfajta nép képviselője megfordult itt, így Ostia Antica valóságos kincsesbánya a régészek számára. A közelmúltban felfedezett leletek pedig régóta megválaszolatlan kérdésekre adnak izgalmas magyarázatokat.

A különféle vallási rituálék szorosan hozzátartoztak az ókori rómaiak mindennapjaihoz. Többistenhívőként számtalan templomban mutattak be áldozatot, ezek a gyakorlatok szinte olyan megszokottak voltak a köreikben, mint a lélegzetvétel.

A kutatók most megégett állati csontokra és faragott fakelyhekre, valamint kerámiaedényekre bukkantak a régészeti lelőhelyen, és ezek rendkívül árulkodóak voltak a korabeli élettel kapcsolatban. Külön érdekesség, hogy a tárgyak egy kútból kerültek elő, és ez igazi meglepetésként érte a szakembereket.

A 3 méter mély üregben barackmagokat, olajlámpásokat és márványtöredékeket is találtak, vagyis olyan meghökkentő egyveleget, ami csak még érdekesebbé tette a helyet. A Krisztus előtti 1-2. században kerülhettek oda, vagyis a település korai időszakában.

A kút Herkules templomának romjai közelében volt, megszentelt területen, Ostia Antica központi vallási körzetében. Az alján lévő víz pedig kiváló állapotban konzerválta a tárgyakat, a barackmagoknak például enélkül esélyük sem lett volna a „túlélésre”.

A csontok azt bizonyítják, hogy állatokat áldoztak itt a rómaiak, majd megsütötték és megették azokat. Erre már a régészek is gyanakodtak, de most kerültek csak elő egyértelmű bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy

a feláldozott állatok húsa nem ment veszendőbe.

Néhány hangszerszerű lelet pedig arra utal, hogy ezek nem csendes szertartások lehettek, hanem kifejezetten vidám lakomák.

Az ókori római város látványos rekonstrukciója: