A kommunista hatalom gyűlölte a balsors felemlegetését és Istentől sem szívesen kértek volna áldást Rákosiék.
A magyar Himnusz a története során több alkalommal is politikai viták kereszttüzébe került. Az Osztrák–Magyar Monarchia idején, különösen az 1848-49-es forradalom után az uralkodó osztrák hatalom nem nézte jó szemmel a nemzeti identitás nyilvános kifejezését, így a Himnusz használatát is korlátozták. Volt, hogy pénzbírságra, elzárásra ítélték, aki nyilvános helyen énekelni kezdte.
Száz évvel később a kommunista diktatúra idején is történtek kísérletek arra, hogy a nemzeti énekünk szövegét vagy zenéjét módosítsák. A kommunista vezetők az 1950-es években előszeretettel bírálták Kölcsey Ferenc sorait. Különösen a „Bal sors akit régen tép” mondat ellen tiltakoztak. Azt gondolták, hogy a Himnusz szövege nem fejezi ki a kommunista jövőképet, helyette a „szebb jövőt” és az „új embert” állították volna a középpontba. Így hát felmerült az ötlet, hogy a Himnuszt optimistábbá, az új rendszer eszmeiségéhez jobban illeszkedővé alakítsák.
A pártvezetés az 1950-es években felkért néhány zeneszerzőt, hogy Erkel Ferenc műve helyett készítsenek új himnuszokat, amelyek megfelelhetnek a kommunista ideológiának. Az egyik ilyen kísérlet Szabó Ferenc nevéhez fűződik, ám ezek az alternatív himnuszok végül nem váltak népszerűvé, és nem is kerültek hivatalos használatba. Több ok miatt.
A lakosság tiltakozását fejezte ki a magyar himnusz erőltetett megváltoztatása miatt. Mivel a szöveg és a zene átírása túl nagy ellenállásba ütközött, a pártvezetés megpróbált inkább más hazafias dalokat előtérbe helyezni. A Szózat például olyan dal volt, amelyet a párt elfogadhatóbbnak tartott, elvégre optimistább kicsengésű, és nem is annyira vallásos.
A kommunista ünnepeken szívesebben játszották a Szózatot a Himnusz helyett, és több olyan hazafias dalt is előtérbe helyeztek, amelyek jobban tükrözték a „szocialista hazafiságot.”
Az 1960-as évektől aztán fokozatosan enyhült a Himnusz körüli szigor. Bár a diktatúra továbbra is fennállt, az 1956-os forradalom egyértelművé tette, hogy a Himnusz megváltoztatása túlzottan szembemenne a magyar nép nemzeti identitásával. Így a Himnusz a pártvezetés számára is elfogadható kompromisszum lett: eredeti formájában hagyták, és inkább az egyéb szimbólumokat próbálták a szocialista eszmékhez igazítani.
A Promotions egyik cikke arra hívja fel a figyelmet, hogy egy apró változtatás azért mégis van az eredeti szöveghez képest. 1939-ben minisztériumi rendeletre átírták a Himnusz egyik sorát a könnyebb énekelhetőség kedvéért. Azután a „hozz rá víg esztendőt" helyett „hozz reá víg esztendőt" kell énekelni. Bár ez a rendelet már jó ideje nincs érvényben, a legtöbben még ma is úgy éneklik a Himnusz ezen sorát, hogy „hozz reá víg esztendőt", viszont ez így helytelen, mert Kölcsey nem így írta meg. A jelenlegi kompromisszumos megoldás szerint az első szó magánhangzóját kell kicsit hosszabban énekelnünk, valahogy így: „ho-ozz rá víg esztendőt”.