Az ókori Róma higiéniai eszközei közé tartozott egy pessoi nevű eszköz, amit a latrinákban használtak.
Az ókori Róma híres a grandiózus építményeiről, szerteágazó tudományos ismereteiről, jellegzetes mitológiájáról és a megannyi hódításról. Ritkán jut eszünkbe, hogy a több mint kétezer évvel ezelőtt élt rómaiaiknak is volt ugyanolyan hétköznapi élete, mint most nekünk. Gyermeket neveltek, főztek, közösségi életet éltek és ugyanúgy ettek, aludtak, vécére jártak (amit akkor még persze nem így hívtak).
A római polgárok hétköznapjait szabályok, szigorú társadalmi hierarchia, különleges higiéniai szokások és praktikus megoldások jellemezték.
A legismertebb jogi dokumentum a Tizenkét táblás törvények voltak (i. e. 451–450), amelyek a mindennapi élet szinte minden területét szabályozták, beleértve a tulajdonjogot, a házasságot és a büntetőjogot.
Például tilos volt a szomszéd földjére átültetni a fákat, és szabályozták, hogy milyen mértékben lehet tartozni másoknak. Az erkölcsi törvények is fontosak voltak: a hűtlenség vagy a családi kötelezettségek elmulasztása komoly következményekkel járt.
Az elit réteget a patríciusok alkották, akik ősi nemesi családokból származtak, míg a köznép, a plebejusok, kevesebb joggal és vagyonnal rendelkeztek. A társadalom alsóbb szintjein helyezkedtek el a rabszolgák, akik a gazdaság és a háztartások alappillérei voltak. Közöttük helyezkedtek el a felszabadított rabszolgák (libertinusok), akik szabadok voltak, de korlátozott jogokkal.
Az átlagos római lakóház, az úgynevezett insula, egyszerű épület volt, amelyet több család osztott meg egymással, gyakran összezsúfolódva. A házak szorosan egymás mellé épültek, ami miatt a tűzvész állandó fenyegetést jelentett.
A tehetősebbek tágasabb, márványdíszítésű domusokban éltek, amelyek belső udvarral (atrium) és gyönyörű mozaikokkal voltak díszítve. Az egyszerűbb insulákban azonban gyakran nem volt folyóvíz vagy megfelelő szellőzés.
A közfürdők, azaz a thermék, nemcsak tisztálkodási, hanem a társadalmi élet fontos színterei is voltak. Itt forró, langyos és hideg vizű medencékben tisztálkodhattak, majd olajokkal kenték be testüket, amelyet bronzkaparóval, a strigilis-szel távolítottak el. A közfürdők meglátogatása a mindennapok része volt, és szinte minden társadalmi réteg számára elérhető volt.
A tisztálkodáshoz és a higiéniához kapcsolódik a pessoi, amely a mai WC-papírnak megfelelő tárgy volt. Ez kisméretű, sima felületű kerámia- vagy kődarab volt, amit a nyilvános latrinák használata után törlésre használtak. Az eszközt megtisztították, ezután újra használható volt. Az ásatások rengeteg possoit tártak fel ókori latrinák közelében.
A latrinák egyébként nem jelentettek privát szférát, azek is társasági helyek voltak, ahol beszélgethettek és ügyeket intézhettek.