Ujjlenyomatokat találtak ősi egyiptomi szobrokon, és van bennük valami nagyon furcsa

Azt hihetnénk, hogy az ókori Egyiptom nyitott könyv a mai kor kutatói számára, ám ez koránt sincs így. Még azt sem tudjuk teljes bizonyossággal, mikor, milyen céllal és hogyan épültek a gigantikus gízai piramisok – és akkor a korabeli mindennapi élet kisebb tárgyi leleteiről még nem is beszéltünk.

Az ókori Egyiptom iránti globális érdeklődés egy évszázada szökött magasra, amikor rábukkantak a fiatal Tutanhamon fáraó csodás kincsekkel megrakott sírkamrájára. Kétségkívül ez a modern kor legnagyobb szenzációja ezen a téren, bár azóta is folyamatosan kerülnek elő érdekes tárgyi emlékek sok ezer évvel ezelőttről.

Közéjük tartoznak azok a kis terrakotta figurák is, amelyeken – ritka módon – ujjlenyomatok is fennmaradtak, így a szokottnál többet megtudhatunk készítőikről. Annyi bizonyos, hogy férfiak, nők és (meglepő furcsaságként) gyermekek is vannak az alkotók között.

A szobokhoz használt iszap a Nílusból származott

A leletekre Thonis-Héraklion egyiptomi kikötővárosban bukkantak rá, és frissen tanulmányt is írtak róluk. Az Oxfordi Egyetem egyik PhD-hallgatójának sikerült életkor és nem szerint csoportosítania, kiknek is köszönhetjük a szárított agyagból formázott alkotásokat.

A Krisztus előtti 2-7. század közé datált tárgyak lelőhelye, Thonis-Héraklion gyors hanyatlásnak indult Alexandria megalapítása után, ezért kevésbé ismert a neve a közvélemény előtt. Az 1990-es években folytatott ásatások fedezték fel újra, és ott bukkantak rá 60 terrakotta figurára, amelyből 9-en tisztán látszanak az ujjlenyomatok is.

A Nílusból szerzett iszap szolgáltatta az alapanyagot, ám ez nem különösebben alkalmas kimunkált alkotások készítésére. Később már fejlettebb agyagmegmunkálási technikát ötlöttek ki az egyiptomiak, és minőségibb termékeket tudtak előállítani.

Gyerekek is részt vettek a munkában

A kezdetleges szobrocskák készítői elsősorban alacsony státuszú férfiak voltak, de az ujjlenyomatok most rámutattak arra, hogy ez nem kizárólagosan férfiszakmának számított. Nők és gyermekek is gyárthattak efféle tárgyakat, és a mostani tanulmánynak mintegy 14 különböző „mestert” sikerült azonosítania.

Úgy tűnik, hogy az Egyiptomba szánt szobrokon dolgozhattak a nők és a kiskorúak, míg a görög „exportra” termelt árut férfiak készítették, hogy kifogástalan minőségűek legyenek. A gyerekek az ujjlenyomatok tanúsága szerint mindig felnőtt felügyeletével, segítségével dolgoztak, nincs olyan szobor, amin kizárólag az ő ujjaik mintázata szerepelne.

Friss leletek az eltűnt egyiptomi kikötővárosból: