Fájdalmas módszert vállaltak be az ókori férfiak a szőrtelenítésre, a csupaszság volt a trendi

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a férfi szőrtelenítés az elmúlt évek bevett szokása, a femininitás felé hajló, főleg fiatalabb férfiúk, Cristiano Ronaldo-szerű sztárok, celebek mindennapjaiba férkőzte be magát. Egy igazi férfi szőrös, mondják azok, akik ellenzik ezt a trendet, vagy legalábbis igyekeznek ilyen látszatot kelteni. 

A csupasz férfi test látványa azonban a legszelídebb női lelkeket is képes felborzolni, amiből arra következtethetünk, hogy valami ősi, ösztönös reakcióról lehet szó. És valóban, a férfiak már az ókorban is szívesen megszabadultak a testüket elborító szőrszálaktól, erről számos írásos bizonyíték került elő.

Szép váll, csinos láb, csupasz mell, bronzos bőr és kék szemek…

Az ókori görög férfiak szőrtelenítési szokásait irodalmi, művészeti, és néhány archeológiai bizonyíték is alátámasztja. Ezek a források azt mutatják, hogy a szőrtelen test az esztétikum és a higiénia szempontjából fontosnak számított ebben a korban, különösen az athéni és más városi görög társadalmakban.

Irodalmi források a szőrtelen férfiakról

Az ókori görög írók, például Arisztophanész szatirikus drámái is említenek szőrtelenítési gyakorlatokat, gyakran humoros vagy gúnyos kontextusban. Ez arra utal, hogy ez a szokás széles körben ismert volt.

Más szövegek a testápolási szokásokat a civilizált viselkedés részének tartották. A szőrös férfiakat kecskelábúnak is hívták, a legtöbb történetben ők azok, akik barbár módon viselkednek.

A görög szobrászatról tudjuk, hogy rendkívül kifinomult, a részletekre különösen odafigyelő alkotások születtek. A hajszálakat is mintha egyenként helyezték volna az ember alakokra, szőr azonban egyiken sem látható. Csakis csupasz mellkas, tükörsima láb és karok, meztelen mellkas. 

Bár ez idealizált művészi stílus is lehetett, utalhat arra, hogy a szőrtelenség esztétikailag kívánatos volt. Az erotikus vázák némelyikén megfigyelhetők szőrtelen férfiak, ami azt mutatja, hogy a sima bőr szexuálisan is vonzó tulajdonságnak számított.

Hogyan szőrtelenítették magukat az ókori férfiak?

A régészeti ásatások során számos sztrigilt, azaz fémből készített eszközt találtak a kutatók. Ezeket a fémkaparókat használták tisztálkodás során, de összekapcsolják a szőrtelenítéssel is, különösen az olajjal végzett testápolás és tisztálkodás során. Bár a sztrigil elsődlegesen a bőr tisztítására szolgált, a szőr leborotválása is szóba jöhetett, ha elég vékonyra csiszolták a széleit.

Számos utalás van gyantázásra is. Viaszt vagy mézes gyantát használtak az ókori fürdőzési szokások leírásai szerint, különösen a haj és szőr eltávolítására. A teljes csupaszítás nem volt fájdalommentes, de egy erős görög férfinak tűrnie kellet ezt a kis kellemetlenséget.

A szőrtelenítés nem terjedt ki minden testrészre, de bizonyos területek különösen fontosak voltak. A harcosok és sportolók, főleg a birkózók mellkasa és háta csupasz volt. Ennek egyrészt esztétikai okai voltak, másrészt kisebb lehetőség adódott így arra, hogy az ellenfél belekapaszkodjon a másikba. A sima, izzadt bőrfelületen nehezebb fogást találni.

A higiénia miatt a hónaljukat is szőrtelenítették az ókori görög, de az intim területek sem maradtak ki. Az antik szövegek és erotikus ábrázolások alapján valószínű, hogy a szeméremtájék szőrtelenítése is szokásos volt, legalább részben.

A szakáll azonban a férfiasság szimbóluma volt, a görög férfiak, különösen az arisztokraták, növesztették és formára igazították a szakállukat. 

Mezítelen görög szobrok

A szobrok az ókori görög művészet technikai mesterségét és esztétikai kifinomultságát testesítik meg. A Kritiosz-fiú az első ilyen műalkotás, amely reális emberi testtartást (kontraposzt) ábrázol, ha úgy tetszik ez az átmenet a klasszikus görög szobrászat felé. Természetesen a fiatal felnőtt férfi teste is teljesen szőrtelen.

Az isteneket, például Zeuszt és Poszeidont ábrázoló szobrok sem arról híresek, hogy túl sok ruha fedné az egyébként dúshajú, izmos férfiakat. Szőr azonban legfeljebb a nemi szervek körül látható.