Szándékos történelemhamisítás áldozata lett a brutális római császár, csoda, hogy ismerjük a nevét

A császárok álatl irányított ókori Rómában a hatalom megtartása szempontjából különösen fontos volt a nép támagatásánal megszerzése. Gyakran megesett, hogy egy új császár azzal próbált az emberek kedvére tenni, hogy politikai ellenfeleit megölte vagy a korábbi uralkodó rendeleteit visszavonta, ha azok nem tetszettek a népnek. Gyakori volt a Római Birodalomban, hogy a korábbi, trónjáról letaszított uralkodót az új császár igyekezett kitörölni a történelemből. Ilyenkor eltüntett minden feliratot, szobrot, nyomot, amely rá emlékeztetett. 

A „damnatio memoriae” egy bevett politikai módszer volt, amellyel a császárok az új rezsim legitimitását igyekeztek megerősíteni és elhatárolódni a múlt vélt hibáitól. Ez az eljárás egyben azt is bizonyítja, hogy a római korban is tudták, az igazán erős vezetők neve még nagyon sokáig fennmaradhat. Aki viszont nem volt követendő példa, mert zsarnoskodott a népe felett vagy erőszakos természetével kivívta az emeber haragját, nem érdemelte meg, hogy emlékezzenek rá.

Néró volt az egyik legkegyetlenebb római császár

Néró császár (54-68) uralkodásáról ma is írnak az iskolai tankönyvek, de a történészek, pszichológusok számára is kedvelt téma. Néró igazán kegyetlen és kiszámíthatatlan császár volt, alig másfél évtizedes uralkodása alatt annyi vér tapadt a kezéhez, hogy ő lett Róma történelmének egyik legrosszabb hírű vezetője. Noha bizonyos történetek esetében fennáll a későbbi túlzások lehetősége, sok forrás, köztük Tacitus, Suetonius és Dio Cassius, leírják tetteit, amelyek hozzájárultak rossz hírnevéhez.

Írásos feljegyzésekből tudjuk, hogy Rómában Kr. u. 64-ben hatalmas tűzvész pusztított. A lángok elpusztították a város nagy részét, rengetegen meghaltak, az újjáépítés évekig tartott. Tacitus, a korabeli történetíró, arról számol be, hogy Néró nem volt Rómában a tűzvész idején, de a pletykák szerint ő maga gyújtatta fel a várost. A célja az volt vele, hogy kialakítson egy új, a nevéhez köthetől, lenyűgöző fővárost és felépíthesse a „Domus Aurea” nevű arany palotát. 

Anyját és feleségeit sem kímélte

Néró a bosszúállás megszállottja volt és talán a paranoia sem állt tőle távol. Uralkodása alatt számos kivégzést rendelt el, szívesen a fejét vetette azoknak, akiket árulással vagy ellene való összeesküvéssel vádolt. Nem kímálte a politikai ellenfeleit, a háta mögött szövetkező nemeseket, de mga zok ártatlan családtagjait is a halálba küldte. Két legismertebb áldozata édesanyja, Agrippina, és első felesége, Octavia volt. Agrippina meggyilkolása alattomos módon történt: először egy hajóval próbálták megölni, amelyet elsüllyesztettek, de Agrippina túlélte. Végül Néró katonákkal végeztette ki.

Octavia sem járt jobban. Néró úgy döntött, hogy elválik tőle és meggyilkoltatja őt, hogy feleségül vehesse szeretőjét, Poppaea Sabinát. Azt állította, hogy Octavia egy másik férfival bújt ágyba, ami persze nem volt igaz, de hűtlenségre hivatkozva száműzte, majd megölette.  

Második felesége, Poppaea Sabina, terhes volt, amikor Néró egy vitában olyan súlyosan megverte, hogy belehalt a sérüléseibe. Noha nem szándékosan ölte meg, a brutalitása és indulatos természete itt is megnyilvánult, ami tovább rontotta róla alkotott képet.

Néró, ha épp nem a vélt vagy valós ellenfeleinek a kiiktatásán fáradozott, akkot hatalmas lakomákat, zenés mulatságokat rendezett. Pazarló életmódja súlyos pénzügyi válságba sodorta a Római Birodalmat. Mivel rengeteg pénzt költött luxuskiadásokra és építkezésekre, egyre több adót vetett ki a tartományokra, hogy fedezni tudja az egyre növekvő igényeit. Előfordult, hogy vagyonelkobzásokat rendelt el, egész nemesi családokat tett földöndutókká.

Bár halála után nem törölték el Néró császár minden emlékét, halála után sok szobrát eltávolították, a nevét kitörölték a monumentális építmények véseiteiből, a róla készült írásos feljegyzéseket a tűzbe dobták. A követkeuő uralkodók valóban azt akarták, hogy senki ne emlékezzen erre a kegyetlen és céltalanul brutális korszakra.

Nerón kívül volt más, ma már őrültnek is nevezhető római császár a történelemben:

Forrás: Arcanum