Mennyit aludjunk? A 4 órányi alvás genetikailag megoldhatóvá vált, mellékhatások nélkül

Köztudott, hogy egyesek beérik mindössze hat óra alvással, de olyan is akad, akinek négy is elég. Ilyen volt például Margaret  Thatcher. Az egykori brit konzervatív miniszterelnök a fáradhatatlanság szimbóluma volt. Minden nap hajnali egy óráig csiszolta a beszédeit, dolgozott, hivatalos leveleket írt, majd lefeküdt, de ötkor felkelt, hogy meghallgassa a Farming Today című műsort.

A politikuson kívül vannak mások is, akik megelégszenek a négy órás alvással. Ying-Hui Fu a Kaliforniai Egyetem munkatársa egy olyan család 12 tagjának génjeit elemezte, akik éjszakánként 4 és fél órát alszanak, a nap többi részében pedig aktívan tevékenykednek. A kutatók megállapították, hogy egy bizonyos genetikai mutáció teszi lehetővé ezt a különös életmódot.

Az ADRB1 nevű gént a családi minta alapján patkányokban is módosították. Az állatok ezt követően körülbelül 55 perccel kevesebbet aludtak naponta. A normál patkányokban az ADRB1-et expresszáló agysejtek inaktívak voltak alvás közben és aktiválódtak, amikor felébredtek. A mutáns patkányokban ezek a sejtek az ébrenléti órákban még aktívabbá váltak.

A kutatók azt is megállapították, hogy az ADRB1 -et expresszáló agysejtek mesterséges aktiválásával felébreszthetik az alvó patkányokat, vagy akár azt is befolyásolhatják, hogy mennyi ideig maradjanak ébren egy nap.

A valódi meglepetés azonban akkor érte a kutatókat, amikor rájöttek, hogy a mutációk nem járnak negatív egészségügyi következményekkel.

„A legtöbb rövidalvó nagyon elégedett az alvási szokásaival, nem fáradtabbak, mint mások és teljes mértékben kihasználják a többletidejüket” – mondja Fu.

A kutatók szerint a mutáció csak a közelmúltban jelent meg  az emberi génekben. 

Fu és csapata úgy véli, a kísérlet sikerén felbuzdulva kifejleszthetnek egy olyan gyógyszert, ami lehetővé teszi a fáradtság kiküszöbölését bizonyos esetekben és bizonyos szakmát végzők körében. 

Sokan azonban tartanak attól, hogy a nem megfelelő, kontrollálatlan körülmények között használt gyógyszer káros lehet vagy kijuthat a fekete piacra, ahol illegális stimulásként árusíthatják. 

A mai felpörgetett életmód hajlamosabbá tehet minket arra, hogy a testi szükségleteinket elnyomva termelékenyebbek legyünk. A mesterséges génmutáció hosszútávú hatása azonban még nem ismert, habár a cikk elején említett, 12 tagú családnál évtizedek óta tapasztalható ez a rendellenesség és látszólag teljesen normális életet élnek.

Az alvás alapvető fontosságú, ha szeretnénk hosszú és egészséges életet élni. A legfrissebb kutatások szerint nem elég sokat aludni, az éjszakai pihenésnek frissítőnek is kell lennie. Minél ritkábban és kevesebbszer ébredünk fel, annál jobb. Vannak azonban olyan időszakok az életünkben, amikor egyszerre csak rövid szakaszokban aludhatunk, majd valami miatt felébredünk.

A nők életében ez igen gyakori, vegyük például azt az időszakot, amit gyermeket várnak és már előrehaladott a terhesség. Az utolsó hónapokban nincs egy kényelmes póz, amiben lazán álomra hajthatnák a fejüket, és ez a szülés után is ugyanúgy zajlik az első néhány hónapban. Aki szoptat, az hason nem tud feküdni, szülés után a fájdalom miatt ébred fel sok nő a gyermekágyas időszakban, de az biztos, hogy a baba is jelzi éjszaka többször, hogy enni szeretne.

Kutatások szerint a nők többet alszanak, átlagosan 11 perccel. Ez azonban csak a látszat, éjszaka ugyanis többször ébrednek a fent említett okok miatt, a menopauza alatt, illetve egyéb hormonális változások esetén.

Miért nem alszunk ugyanannyit?

Ahogy az étkezésünk, a mozgásigényünk, a szociális érzékenységünk, úgy az alvásigényünk is különböző. Ráadásul meg kell különböztetni a hajnali pacsirtákat és az éjszakai baglyokat. 

Egy családon belül is gyakran megfigyelhető, hogy míg az egyik gyermek reggel korán és fitten ébred, a másik alig tud kimászni az ágyból. Előbbi azonban már akár nyolc órakor takarodót fúj magának, utóbbi viszont csak órákkal később őrzi úgy, hogy eljött az alvás ideje. Egyik jelenség sem jobb vagy rosszabb a másiknál, egyszerűen csak másként működik a testünk. Az persze már más kérdés, hogy a társadalmi szokások, az iskolai órák és a munkaidő nem feltétlenül képes igazodni a belső óránkhoz, ami miatt néha mindannyian szenvedünk. 

Ahogy öregszünk, egyre kevesebbet alszunk?

Általánosságban megfigyelhető, hogy az alvással töltött idő fokozatosan csökken az életkor előrehaladtával. Az újszülöttek akár napi 20 órát is képesek alvással tölteni, azonban ahogy fejlődik az agyuk és az izmaik, egyre több időt töltenek ébren. Megfigyelik a körülöttük zajló eseményeket, nézik, hallgatják a világot, amit csak tudnak megérintenek vagy a szájukba teszik. 

Fiatal korra ez a sok alvás kevesebb mint a felére csökken. A legtöbb felnőttnek átlagosan 7,5 óra pihentető szunyókálásra van szüksége ahhoz, hogy jól funkcionáljon napközben. Az idősebbeknek ennyi sem kell, sőt, ha a délutáni szieszta előnyeit is kihasználják, akár már a hajnali órákban is tettre készek. 

Az egyéni alvásigényünkkel már csak azért is érdemes tisztában lenni, hogy elfogadjuk, lehet egészséges az, ami eltér a környezetünkben tapasztaltaktól. Nem feltétlenül utal alvásproblémára, ha hajnal négykor a plafont bámuljuk, mert nem tudunk elaludni. Abban az esetben, ha csak 6 óra alvást igényel a szervezetünk és már este tízkor ágyba bújtunk, a hajnal négy egy reális időpont az ébredéshet. Persze télen, amikor hét órakor kezd világosodni, zavaró lehet még órák hosszat tenni-venni lámpafény mellett, de nincs ebben semmi természetellenes.

Az elektromos áram feltalálása előtt az emberek jó része két szakaszban aludt, főleg a hosszú, téli éjszakákon. Amikor este lement a nap, nyugovóra tértek, majd nagyjából éjfél körül felébredtek (4-5 óra alvás után). Ilyenkor halkan beszélgettek, gyertyafénynél imádkoztak, a másnapi főznivalót készítették elő, fát tettek a tűzre vagy könnyebb házimunkát végeztek. Ezután újra álomba szenderültek és kora reggelig aludtak.

A jóból is megárt a sok

A megfelelő mennyiségű alvás tehát nem luxus, hanem alapvető szükséglet. A hangsúly a megfelelő  mennyiségen van, ugyanis a túl sok heverészés sem tesz jót a szervezetünknek. A testünk úgy van megalkotva, hogy megküzdjön a mindennapos fizikai igénybevétellel, akkor marad egészséges, ha kihasználjuk a benne rejlő képességeket. 

A túlzott alvás mögött egészségügyi vagy pszichológiai tényezők állhatnak. A rendszeresen napi 9-10 óránál többet alvóknál az alábbi kockázatok különböző betegségek üthetik fel a fejüket. A túl sok alvás megzavarhatja az anyagcserét, és növelheti az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát. Emellett az ágyban töltött hosszabb idő izom- és ízületi fájdalmakhoz vezethet.

Egyes nemzetek többet alszanak, mint mások

A franciák híresen nagy alvók, átlagosan napi 8,7 órát alszanak. Velük ellentétben a japánok arról híresek, hogy keveset alszanak, napi 6,5–7 órát. ami az egyik legalacsonyabb a fejlett országok között. A hosszú munkaórák, a „karoshi” (túlmunka miatti halál) kultúrája, valamint a városi élet stresszei csökkentik a japánok alvási idejét. A mediterrán országokban (pl. Spanyolország, Olaszország) pedig beiktatnak egy rövid délutáni sziesztát, ami növeli a teljes alvásmennyiséget.

Forrás: NewScientist