Döbbenetes felismerésre juthatunk az egyik magyar vasútvonallal kapcsolatban

Petőfi Sándort általában gyalogszerrel, legfeljebb szekéren közlekedő költőnek képzeljük el, pedig egy alkalommal a vonatot is alkalma nyílt kipróbálni. Alaposan fel is lelkesült tőle, 1847 decemberében verset írt az élményről Vasúton címmel.

„Most az ember is röpűl!” – álmélkodott a költő, pedig akkoriban a gőzmozdonyok nem kifejezetten száguldoztak, de a kutyagoláshoz képest mindenképpen előrelépést jelentettek. „Száz vasútat, ezeret! Csináljatok, csináljatok!” – szólította fel Petőfi költeményében az egész világot, és ez a vágya már rég teljesült is.

Manapság divat a MÁV-ot szidni a késve induló és érkező, alkalmanként elromló vonatok, valamint a néha jelentősen meghosszabbodó menetidők miatt. De nézzük meg a buszközlekedést: igazából az sem vált sokkal gyorsabbá és hatékonyabbá, egy megyeszékhelyről egy 60 kilométerre lévő kis faluba simán beletelik még ma is 2 órába az út.

Egy évtizede az egyik magyar online lap kísérletet végzett azzal kapcsolatban, hogy mennyivel sebesebbek ma a vonatok azon a Budapest–Vác útvonalon, amelyet közel 180 esztendeje Petőfi is próbára tett.

Nos, a fiatalon elhunyt költőnk a Pesti indóháznál (a Régi Nyugati pályaudvaron) szállt fel a gőzösre, és 59 percig utazott vele. Közel egy órába telt tehát Vácra eljutnia, bár hozzá kell tenni, hogy Dunakeszin megálltak 10 percet pihenni, tehát szükség esetén akár

50 percre is leszorítható volt a menetidő.

A legfrissebb MÁV-menetrendben többféle menetidő is szerepel ebben a viszonylatban. A Nyugatiból Szobra tartó személyvonat első megállóhelye Vác, és az utasok itt mindössze 24 percet kell kibírjanak a fülkében – annyi időre talán leülni sem érdemes.

A 49 kilométeres Budapest–Vác távolságnak ugyanakkor létezik 1 óra 24 perces verziója is. Ez Vácig kereken 20 megállóhelyen biztosít alkalmat a kiszállásra, aki tehát nagyon siet, az semmiképpen ne ezt a személyvonatot válassza.

A Pest–Vác vasútvonal egyébként a legelső volt Magyarországon. Két évbe került a megépítése, az átadásra 1846. július 15-én került sor. Magántőkéből készült, és csak az érdekesség kedvéért tesszük hozzá, hogy a következő vasúti pálya Pest és Szolnok között futott.

A váci próbaúton (amely akkor 33 kilométert jelentett) részt vett József nádor és a felesége is. A teszt biztonságban lezajlott, ám a Magyar Középponti Vasúttársaságnak gyorsan elfogyott a pénze, így a szabadságharc bukása után már osztrák és francia befektetők szerezték meg a vasútépítés koncessziós jogait hazánkban – erről a Rubicon részletesebben is ír.

Így indult 1846-ban a magyar vasút története: