Így halt meg Kossuth Lajos

A köznemesi családból származó Kossuth Lajos a magyar történelem egyik legismertebb és talán legnépszerűbb alakja. Ügyvédként kezdte a karrierjét, de aztán figyelme hamar a politika felé fordult, és kezdetben országgyűlési tudósítások szerkesztőjeként harcolt a szabadságért.

A reformkor meghatározó személyiségeként 1848-ban előbb pénzügyminiszter volt, majd az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke, 1849-ben pedig kormányzó-elnökként állt a szabadságharcát vívó ország élén.

A bukás után természetesen nem maradhatott idehaza, és miután kísérletei a szabadságharc újraindítására kudarcot vallottak, 1861-ben Itáliában, Torinóban telepedett le, ezért is hívták a turini remetének.

Kossuthnak hosszú életet adott a sors, közel 92 évesen hunyt el 1894-ben. Halálának híre gyorsan eljutott Magyarországra, a fővárosban egyenesen röpiratokban szólították fel a lakosságot, hogy aznap ne menjenek színházba – olvasható a Múlt-Kor összefoglalójában is.

Később az író Krúdy Gyula úgy fogalmazott, hogy az Osztrák–Magyar Monarchiában két nevezetes temetést láthattak az emberek, Kossuth Lajos és Ferenc József temetését. „Kossuth temetésén sokkal többen voltak…” – tette hozzá némi iróniával.

De vajon hogyan halt meg a kor egyik legnagyobb államférfija? 92 esztendősen ez már nem volt váratlan történés, az ország mégis megrendült és gyászba borult. Meglepően sokat tudunk Kossuth utolsó heteiről, már csak azért is, mivel a vég közeledtével lényegében maga is arra kérte ismerőseit, barátait, rokonait, hogy addig keressék fel, amíg erre mód van.

1894. március 20-án távozott az élők sorából, ám akkor már hetek óta vérkeringési és emésztési zavarok gyötörték. Az orvosok eleinte ezt a januári influenza szövődményének gondolták, azt a betegséget viszont az öreg, de szívós test még leküzdötte.

Tavasszal viszont már mirigydaganattal diagnosztizálták Kossuthot, a hazai lapok pedig szinte naponta adtak hírt az állapotáról. Március 12-én például örömmel közölték, hogy az „ereje gyarapodott, étvágya javult”.

Nem sokkal később viszont Lukács Gyula képviselő már azt táviratozta Torinóból, hogy nem igazán bízik Kossuth felépülésében. Az idős férfi neki is csak annyit tudott fájdalmasan mondani, hogy

„Nagyon beteg vagyok.”

Az utolsó napokban tejjel, tojással és konyakkal próbálták életben tartani, de az újabb és újabb lázrohamok már a vég közeledtét sejttették. A fiú, Kossuth Ferenc igyekezett a közvéleményt jó előre lecsillapítani, azt nyilatkozva, hogy apjának nincs sem magánjellegű, sem politikai végrendelete, és a holttestének Magyarországra szállítását sem tiltotta meg.

Kossuth egy alkalommal még kikelt az ágyból, de ezt inkább csak önkívületi állapotban tette. Meg is hűlt, 39 fok fölé emelkedett a láza, és innen már nem volt visszaút. Az éjszakai órákban távozott az élők sorából, budapesti temetése pedig egyfajta néma tüntetéssé vált.

Rengeteg érdekesség Kossuthról: