Glücklich Vilma volt az első női egyetemista, háztartás helyett a Feministák Egyesületét vezette és sosem ment férjhez.
Nőként egyetemistának lenni ma már nem jelent különleges privilégiumot, de nem volt ez mindig így. Mindössze 130 évet kell visszamennünk az időben, hogy az akkori újságok címlapjaiba beleolvasva megismerjük Glücklich Vilma nevét. A magyar nőtörténet egyik legjelentősebb alakja volt az első, aki egyetemre járhatott (fotó Glücklich Vilmáról).
Feministák szerint sokat elárul a férfiak által uralt világról, hogy a mai napig nincs egyetlen Glücklich Vilma szobor sem az országban, neve nem szerepel a történelemtankönyvekben, és utcát sem neveztek el róla sehol. Pedig megérdemelte volna, ugyanis fiatal nőként bátran szembement a kor elvárásaival.
Glücklich Vilma egy zsidó család gyermekeként látta meg a napvilágot Vágújhelyen (a mai Szlovákia területén), 1872. augusztus 9-én. Három idősebb testvére mellett őt is egészen kis korától kezdve tanították a szülei. Négy idegen nyelven beszélt folyékonyan (olasz, német, francia, angol). Apja középiskolai tanár volt, ő maga is tanítóként végzett.
A 21 éves Vilmát 1893-ban Fiuméba küldték dolgozni, de amikor 1895-ben Wlassics Gyula kultuszminiszter rendelete nyomán megnyíltak a nők előtt is az egyetemek egyes karai (orvosi, gyógyszerészeti és akkoriban az összes tanárszakot magában foglaló bölcsészeti kar), Glücklich Vilma első nőként iratkozott be a budapesti egyetemre, matematika és fizika szakra.
A korabeli társadalmi normák szerint a nők főként a családalapításra és a háztartásvezetésre voltak hivatottak, így a tanulni vágyó nőket gyakran gyanakvás és kritika övezte.
Ez azonban nem szegte kedvét, 1902 májusában Glücklichet a Nőtisztviselők Országos Egyesülete (NOE) elnökségi tagjává választották. 1904-ben Schwimmer Rózsával közösen megalapították az abból kivált Feministák Egyesületét. A nyitóülésen elnökké választották, de mintegy a hierarchia elleni állásfoglalásként a pozíciót nem fogadta el. Ennek ellenére az egyesület haláláig őt tartotta számon vezetőjeként.
1917-ben kapott igazgatói kinevezést egy iskolában. Bár addigra megszokták a nők jelenlétét, sok férfi tanárnak nehezére esett, hogy egy nő a főnöke. Glücklich Vilmát azonban ez a legkevésbé sem zavarta, a hivatásának élt és egész életében keményen harcolt a nők jogainak bővítéséért.
A történelmi források és életrajzi leírások szerint Glücklich Vilma nem ment férjhez és nem volt gyermeke. Életét teljes mértékben a tanulmányainak, a tanári hivatásának szentelte és a nők jogainak elismeréséért küzdött. 1927. augusztusában halt meg Bécsben.