Az 1924-es karácsony szerényebb volt, de nem kevésbé boldog, a közös ünneplésé volt a főszerep.
Száz évvel ezelőtt, azaz az 1924-ben már volt filmfelvevő, fényképezőgép, melynek köszönhetően lehetőségünk van egy vékony résen bepillantani a korabeli időszak mindennapjaiba. Száz évvel ezelőtt Magyarországon a karácsony ünneplése nagyban különbözött a mai szokásoktól, de akkor is kiemelt jelentőségű volt. A sokak örömét megpecsételő, háború utáni nehéz életkörülmények és a szomorú történelmi események azonban rányomták a bélyegüket az ünnepre.
Az 1920-as évek Magyarországán a keresztény hagyományok domináltak. A szenteste központi eseménye a templomi mise volt, a pásztorjáték és az éjféli mise idején megteltek a templomok. Az ünnep többi részét családi körben tartották az emberek.
Egy-egy kivágott fenyőfa közös helyiségben történő feldíszítése a 19. század végén kezdett elterjedni, és az 1920-as években már általánosan szokás volt, különösen a polgári családokban.
A karácsonyfát szaloncukorral, dióval, almával szalmából font kézműves tárgyakkal díszítették, a tehetősebbek már üveggömböket is vásároltak. A fényt, az ünnepi meleg hangulatot a nem túl biztonságos, ágakra csíptetett gyertyák biztosították, az elektromos izzósorok ekkor még nem voltak elterjedve.
Száz évvel ezelőtt a fogyasztó társadalom és a média nyomása még nem okozott akkora vásárlási lázat, mint amilyennek manapság lehetünk szemtanúi. A két háború közti különösen nehéz gazdasági helyzetet az ország feldarabolása is súlyosbította. A gyerekek kézműves játékokat, meleg ruhákat, esetleg édességet kaptak.
Az ajándékokat szentestén adták át a gyerekeknek, amit a persze nem a szülők szereztek be, hanem a Jézuska vagy angyalkák vitték a fa alá.
Az ünnepi étkezés is az anyagi körülményektől függően változott. A halászlé, töltött káposzta, bejgli és mézeskalács már akkor is az ünnepi asztal részei voltak. A böjti hagyományok miatt a szenteste vacsora gyakran húsmentes volt, de éhezésről szó sem lehetett, édességek és halétel került a legtöbb asztalra.
A betlehemezés, azaz Jézus születésének dramatikus előadása, különösen vidéken volt népszerű. Gyerekek és fiatalok jártak házról házra, énekelve és előadva a történetet. Az énekes köszöntések és karácsonyi dalok is fontos részei voltak az ünnepnek. A táncházak, fonók és más közösségi események is fontos szerepet kaptak az ünnep idején.
1924 december közepén érkezett meg a várva várt tél, a valódi kemény fagy. Ennek köszönhetően kinyitott a budapesti jégpálya és befagytak a sekélyebb tavak, melyeken csúszkálni, korcsolyázni lehetett. Ezt bizonyítja ez a korabeli videófelvétel is: