Rejtélyes mágusok gyógyították az Árpád-kori magyarokat, az inkvizíció is lecsapott rájuk

A Kassai-kódex története felülmúlja a legbonyolultabb krimiket is. Terjedelmi korlátok miatt nem részletezhetjük teljes egészében, de összefoglalva elég annyi, hogy egy Fehér Mátyás Jenő nevű domonkos rendi szerzetes bukkant rá a második világháború utolsó éveiben Kassán. A könyv elképesztő esetleírásokat tartalmazott, melyek a nagyközönség számára szinte teljesen ismeretlen információkat tártak fel: nevezetesen a 13. századi magyarországi inkvizíció történetét.

A magyarországi inkvizíció működése eltért a nyugat-európaitól: míg nyugaton az egyház nagy lelkesedéssel üldözte és égette meg az eretnekeket és boszorkányokat, nálunk ez jóval kisebb intenzitással zajlott. A Fehér Mátyás Jenő által a Kassai Kódexben felfedezett 55 periratban számos közös vonás található: egyrészt mindegyik eljárást mágusok és táltosok ellen indították, másrészt soha nem akadt egyetlen tanú sem, aki a mágusok ellen vallott volna. De kik voltak ezek a 13. században még mindig aktív magyarországi mágusok, és kik indítottak ellenük pereket?

Holttestek repültek át Budáról Pestre Magyarország egyik legnagyobb földrengésekor

Olvass tovább...

Olvass tovább...

A 13. században a Szent István által keresztény szellemiségben véghezvitt államalapítás még mindig nem volt befejezett. A katolikus egyház ekkor már 200 éve terjeszkedett hazánkban. Bár az „új hit" ellen a lakosság részéről nem voltak jelentős tiltakozások (noha az 1000-es évek közepén volt két pogánylázadás, és a Koppány-István szembenállás is a régi és új hit küzdelmeként értelmezhető), a „régi hit" továbbra is élt a magyar lakosság körében.

Ennek kiemelt képviselői voltak az úgynevezett mágusok (akiket táltosoknak is neveztek, de a történelmi pontosság kedvéért megjegyzendő, hogy a táltosok már inkognitóban végezték tevékenységüket az inkvizíciót követően). Fő tevékenységi körük a periratok tanúsága szerint a gyógyítás volt, és ezt a tevékenységüket a feltárt dokumentumok alapján rendkívüli hatékonysággal végezték.

A korabeli nyugati orvoslás gyakran imádkozásból állt, és a nyugati keresztény birodalmakból érkezett papok Isten akaratára bízták a betegeket. Ezzel szemben a korabeli mágusok tevékenysége szinte hihetetlennek tűnik: vizeletmintát vettek a betegektől, alaposan feltérképezték környezetüket, megtapogatták testüket (beleértve a nőket is, mivel a papok nők gyógyításával nem foglalkoztak) – lényegében a modern orvostudomány diagnosztikai módszereit alkalmazták. Ezt követően, hangsúlyozva, hogy csak akkor tudnak segíteni, ha a beteg is akarja, megkezdték a gyógyítást, amely főzetek adását és kántálást is magában foglalt. A mágus sosem dolgozott egyedül, mindig voltak segítői, akik különböző feladatokat láttak el: beszélgettek a beteggel, meghatározott gyógyfüveket gyűjtöttek.

A sugárzó szépség, avagy nagyszüleink ilyen radioaktív kozmetikumokkal szépültek

Olvass tovább...

Olvass tovább...

A kereszténység többek között abban különbözött a korábbi, tradicionális vallási rendszerektől, hogy a papságnak nem kellett képességeit bizonyítania; a nomád sámánoknak viszont igen. A legmegdöbbentőbb a történetben az, hogy a magyar mágusok valóban meggyógyították az embereket, és a leírások alapján biztosak lehetünk benne, hogy a perek hátterében gyakran féltékenység állt.

Az inkvizíciós perek sajátossága volt, hogy a vádlott nem szólalhatott meg, a védelem kizárólag tanúkból állt: a Fehér Mátyás Jenő által megvizsgált 55 perben egyetlen tanú sem vallott a mágusok ellen. Csak jót tettek a néppel, gyógyítottak, tanítottak, városi ünnepségeket vezettek, még a királyi püspökök is hozzájuk fordultak betegség esetén. Pénzt soha nem fogadtak el, csak népük szolgálata érdekelte őket.

A cikk kereteit sajnos szétfeszítené a teljes történet ismertetése, így csak a legtömörebb formában tudjuk közreadni az aktákat. Akinek azonban felkeltette érdeklődését ez a lenyűgöző téma, nagyon ajánljuk Csörgő Zoltán szimbólumkutató alapos előadását, amelyből minden lényeges információ megtudható. Garantáljuk, hogy nem fog csalódni, aki megnézi: a magyar történelem elhallgatott része elképesztő kincsesbánya, amely bepillantást enged őseink régen elfeledett szellemiségébe, és abba, hogyan éltek a 13. századi magyar mágusok a régi hit árnyékában.