A CD-re írt zene mikroszkóppal is látható, különleges látvány, így néz ki

A CD-k és DVD-k adattárolási módja izgalmas bepillantást nyújt a modern digitális technológia működésébe. Bár az adatok szabad szemmel nem láthatók, mikroszkópos vizsgálattal megfigyelhetők az információt hordozó fizikai struktúrák, amelyek különböznek a hagyományos lyukkártyás módszertől, de bizonyos szempontból mégis csak hasonlóak.

A CD-k és DVD-k felületén mikroszkopikus méretű gödröcskék (pits) és sík területek (lands) találhatók, amelyek egy spirális pályán helyezkednek el. Ezek a minták a digitális információk bináris kódjait (0 és 1) képviselik. A gödröcskék hossza és az egymás közötti távolság határozza meg az információt, amit lézerfény segítségével olvasnak ki az eszközök.

Mikroszkóp alatt a CD

Ezek az apró árkok mikroszkopikus méretűek és jellemzően néhány száz nanométeresek. Egy hagyományos optikai mikroszkóp nem képes ezeket a részleteket megjeleníteni, mivel felbontása a látható fény hullámhosszához kötött.

Speciális mikroszkópokra, például pásztázó elektronmikroszkópra (SEM) vagy atomi erőmikroszkópra (AFM) van szükség ahhoz, hogy a lemez felületén lévő spirális mintázatot és a gödröcskéket részletesen megfigyelhessük. A mintázatok hasonlítanak egy precízen metszett labirintusra.

Lyukkártyák és digitális tárolók

A lyukkártyák is bináris adatokat tárolnak, de sokkal egyszerűbb mechanikus módszerrel: a lyuk jelenléte vagy hiánya jelenti az 1-et vagy a 0-t. A CD-k és DVD-k esetében viszont a lézertechnikát alkalmazó optikai olvasás váltotta fel a mechanikai olvasást. Bár az elv, miszerint fizikai mintázatok hordozzák az adatot, hasonló, a megvalósítás a digitális lemezeknél sokkal bonyolultabb és precízebb.

Az első zenei CD Billy Joel albuma volt

Az első CD-t (Compact Disc) a Philips és a Sony közösen fejlesztette ki 1979-ben. Az első kereskedelmi forgalomba hozott CD-lejátszók és CD-lemezek azonban csak 1982-ben váltak elérhetővé a nagyközönség számára. Az első zenei CD, amelyet kiadtak, Billy Joel 52nd Street című albuma volt, amelyet a Sony 1982. október 1-jén jelentetett meg Japánban.

A technológia alapját a Philips kutatója, Kees Schouhamer Immink, valamint a Sony részéről Nobuyuki Idei vezette csapat dolgozta ki. A fejlesztés célja az volt, hogy egy kompakt, digitális hanghordozót hozzanak létre, amely a korábbi analóg eszközöknél jobb hangminőséget és tartósságot biztosít. A CD hamar népszerűvé vált a zenei iparban, és később az adattárolás területén is széles körben elterjedt.

Az alábbi videóból kiderül, hogyan is néz ki a CD-lemezre írt adat mikroszkóp alatt:

[[c1]]