Az első magyar transznemű Jolánként született, majd Zoltán lett, miután férfivá műtötték Debrecenben

Kun Jolán Hosszúpályiban született, gépírónőnek tanult, élete első évtizedeiben úgy érezte, nem abban a testben van, amiben a lelke jól érezné magát. Konkrétan lánygyermekként anyaközvezték, de ő már egészen kicsi korától kezdve fiúnak tartotta magát. Kun Jolán különössége az 1930-as években vált ismertté Magyarországon. Számos közösségben éltek persze akkoriban is olyan nők, akik inkább férfiak voltak és fordítva. A múlt századi ladyboyokat a  köznyelv nénibácsiknak nevezte, de Kun Jolán volt az első, aki transzneműként nemátalakító műtétre vállalkozott.

Az orvosi beavatkozás korántsem volt veszélytelen. Előfordult, hogy a páciensek a műtőasztalon vesztették életüket vagy a külső és belső nemi szervek átalakítása után haltak bele a komplikációkba. 

A magyar nő tizenöt éven át küzdött nemi identitásával, mígnem 1935-ben, 37 éves korában elhatározta, hogy aláveti magát a beavatkozásnak. 

Nem kevés időt, összesen hét hónapot töltött a debreceni klinikán, hogy nőből férfivá válhasson, ez idő alatt négy műtéten esett át. A klinikán azonban kitört a botrány, a professzor Jolánt a női osztályon akarta elhelyezni, a női betegek azonban megneszelték, hogy az új beteg tulajdonképpen férfi, ezért nem voltak hajlandóak maguk közé engedni.

1936 áprilisában már férfiként, Kun Zoltán néven hagyta el a kórházat. Ezt követően Budapestre utazott, hogy jogilag is elismertesse új nemét és nevét, ami lehetővé tette számára, hogy 1937-ben feleségül vegye szerelmét. Ekkor már hivatalosan is Tiszafüredi Zoltánnak hívták. 

Az akkori magyar társadalom vegyesen reagált Kun Jolán nemátalakító műtétjére

Az eset jogi és erkölcsi kérdéseket vetett fel, különösen a házasság és a családjogi vonatkozások terén. Az emberek kíváncsiak voltak a részletekre, az újságok részletesen beszámoltak az eseményekről, de a közvélemény előítéletekkel figyelte a Jolánból Zoltánná váló személy történetét. 

Tiszafüredi Zoltán későbbi élete nem volt mentes a nehézségektől

A férfi házassága megromlott, bánatát versek írásába és mulatozásba fojtotta. Életéről regényt írt, majd öngyilkosságot kísérelt meg. A debreceni Nagyerdőben egy késsel mellbe szúrta magát, de idejében rátaláltak és felépült. Később felakasztotta magát, de azt is túlélte. 

Élettörténetét Így akarta a Végzet! címmel írta meg, története rávilágít arra, hogy már a 20. század első felében is léteztek nemváltó műtétek Magyarországon, és hogy a transznemű emberek küzdelmei és vágyai nem újkeletűek. A Kun Jolánból lett Tiszafüredi Zoltán esete jelentős hatással volt a korabeli magyar társadalomra és a nemi identitásról folytatott diskurzusra.