Létezik egy magyar nyelvű szöveg, amit szinte senki nem tud elolvasni

Magyarországon a nyelvújítás egy igen fontosabb időszak volt, ehhez köthető ugyanis a magyar nyelv használatának elterjedése. Évszázadokon keresztül a latin nyelv volt a hivatalos hazánkban, a nemes és művelt emberek lenézően tekintettek a magyar nyelvre, nem engedték annak elterjedését vagy hivatalossá válását.

Ehhez kellett az, hogy a 19. században elterjedjen a nacionalizmus, kialakuljon a nemzettudat, ezzel együtt pedig az igény az irodalmi stílus és a magyar szókincs használatára. II. József királyunk válaszul németesíteni akart a Habsburg Birodalom területén, azonban nem sikerült letörnie a nacionalizmussal érkező nyelvújító lendületet.

Barczafalvi Szabó Dávid volt az egyik első, és egyben legelszántabb, legerőszakosabb nyelvújítója a hazai kultúrának. Az 1753-ban született matematika- és fizikatanár még Kazinczy iskolatársa volt, a Magyar Hírmondó szerkesztője, így kiváló kapcsolatai voltak a magyar közéletben. 1785-ben döntött úgy, hogy élére áll a nyelvújításnak.

Megjelentek az új szavak a magyar nyelvben

A rá következő években jelezte olvasói felé, hogy új szavakat fog használni, egészen addig, ameddig el nem kezdik kritizálni azokat. Túl sokáig nem kellett várni az első panaszra, hamarosan olyan leveleket kapott Barczafalvi, amelyek „olyan mocskolódást visznek végbe, hogy a földnek is nehéz”, az akkori szójárás szerint fogalmazva.

Barczafalvi ennek ellenére sem adta fel nyelvújító törekvéseit. Amikor amiatt kritizálták, hogy nem egy ember, hanem az egész ország feladata a nyelvújítás, ő így felelt: „Helyes, én is úgy tartom, de hogy igazán kimondjam: én nem egy embernek tartom magamat, hanem, hogy úgy szóljak, egész Hazának”.

Vannak olyan szavak, amiket megragadtak a magyar nyelvben és Barczafalvi nevéhez köthetők. Ilyen az alap, cikk, esernyő, külföld, mondat, olvasmány, társadalom, zongora, belváros, művész, csontváz, szerkezet. Ez azonban a kisebbség, rengeteg olyan szó köthető a nevéhez, ami kiveszett a köznyelvből, nem véletlenül.

Különös magyar szavak, amik tiszavirág életűek lettek

Rövid életet éltek a következő szavak: popont (kettőspont), tanaknok (miniszter), emlep (emlékmű), gondolyag (fogalom), mindeményelem (egyetem) és a mindeményelem mindenese (rektor) kifejezések, de egészen sajátos szavakat talált ki a hónapokra is: zúzoros, enyheges, olvanos, nyilonos, zöldönös, termenes, halászonos, hévenes, gyümölcsönös, mustonos, gémberes és fagyláros.

Híres művét 1787-ben adatta ki Barczafalvi, amely a Szigetvárt klastromi története címet viseli: a kötet egy német mű fordítása, azonban olyan kísérleti szavakat tartalmaz, hogy konkrétan magyar-magyar szótár kellene ahhoz, hogy érthető legyen.

Barczafalvitól nem lehet elvitatni, hogy az élére állt a nyelvújításnak, ha ő nem tanul meg járni, akkor Kazinczy nem tudott volna futni. Az ő munkássága alapozta meg a magyar nyelv fejlesztését, de azért tegyük össze a kezünket, hogy január elseje helyett nem zúzoros elsejét kell mondanunk.

Ha további érdekes nyelvújító szavakat akarsz hallani, akkor erre a videóra kattints:

(Forrás: National Geographic)